Glutén és tejmentes banános csokitorta

A sütéssel általában úgy vagyok, hogy nálam az gyógyír mindenre. Ha kicsit zaklatott vagyok, vagy sütök, vagy takarítok, és most glutén és tejmentes verzióban is sikerült kikísérleteznem az egyik kedvenc csokis szeletemet. 

Ez a süti nem egy bonyolult történet, csupán egy piskótából, másfél banánból és egy főzött krémből áll, készíthetjük kör alakú tortaformában is, és klasszikus süteményként is.

Piskótatészta:

Hozzávalók:

4 tojás, 4 csapott evőkanál kristálycukor (cukormentesen: eritrit), 4 evőkanál rizsliszt (aki nem gluténmentesen készíti 4 ek. süteményliszt), fél mokkáskanál sütőpor – ez elhagyható.

4 tojásfehérjét 4 csapott evőkanál kristálycukorral kemény habbá verünk (aki cukormentesen szeretné elkészíteni eritritet használhat, az alkalmas a piskótához, a xilit nem annyira).

Mindig szobahőmérsékletű tojásokat használjunk, és ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön sárgája a fehérjéhez, mert nehezen fogjuk tudni felverni.

Mikor szétválasztom a tojásokat, én a sütőport mindig a sárgájához teszem és jól elkeverem. Az igazság az, hogy a piskótához nem is kellene, mert anélkül is szép magasra nő a sütőben, de én inkább tutira szeretek menni. Minden szakácskönyv azt mondja, hogy a szárazanyagokhoz kell a sütőport tenni, de én Évi nénikémtől tanultam, hogy a sárgájához tegyem, és még életemben nem sütöttem rossz vagy lapos piskótát.

Szóval, ha megvan a fehérjehab, hozzákavarom a sárgáját, amiben már jól felbuggyant a sütőpor.

Óvatosan belekeverem, majd jön a liszt. Mindig (!) szitálom, és nagyon lassan, kanalanként adom hozzá, és forgatom bele, alulról felülre forgatva, nem körbe-körbe körbe kavarva.

Ha ez megvan, mehet is a sütőpapírral bélelt kör alakú formába, az enyém 26 cm átmérőjű volt.

160-165 fokon sütöttem, előmelegített, nem légkeveréses sütőben 25 percig (sütőtől függően ez lehet 20 perc is), mindenképpen tűpróba szükséges, és ami nagyon fontos, ne nyitogassuk a sütő ajtaját, mert nem fog sikerülni a piskóta.

Csokikrém:

Sokan azt fogják gondolni, hogy kicsit macerás, mert gőz fölött kell verni, de ez is kb. 15 perc alatt megvan.

3 egész tojást 13 dkg porcukorral 1 evőkanál kukorica v. burgonyakeményítővel (nem gluténmentes verzióban 2 evőkanál süteményliszt), 2 evőkanál kakaóval gőz felett jó keményre verünk. Ezt régen mindig kézi habverővel csináltam, de az az igazság, ma már robotgéppel csinálom, feltéve, ha a konnektortól elér a tűzhelyig a gép zsinórja. 10-15 perc biztosan van ez a művelet, a krém akkor jó, ha már kb. puding állapotú, és nem nagyon csorog le a robotgép habverőjéről, és ha a süteményes kanállal belehúzok, látom az edény alját. 

A krém akkor jó, ha így néz ki:

Hagyom kihűlni szobahőmérsékletűre, és egy tejmentes margarinnal kikeverem. (Magyarországon a zöld Vénuszt szoktam használni, de van több is, Szlovákiában egyetlen tejfehérje mentes margarin amit eddig találtam a Palmarin). Aki nem tejfehérje érzékeny használjon vajat, az az igazi, régen csak vajat használtam sütemények krémjeihez.

Összeállításkor: a piskótát megkentem házi baracklekvárral, rászeleteltem kb. fél cm vastagon a banánkarikákat, majd beborítottam a csokikrémmel. A süti tetejére margarinban főzőcsokit (tortabevonót) olvasztottam, (tejfehérje érzékenyeknek: szintén tejmentes legyen, Lidl főzőcsokija jó, Figaro és társai nem jók!), ezt is vízfürdő felett, mert anélkül könnyen odaéghet. Így is folyamatosan kevergettem. Ne rögtön zúdítsuk a csokit a krémre, mert a forró csokitól megolvad, kicsit hűtöttem, ami csak annyiból állt, hogy kicsit lötyböltem a kanállal.

Én először mindig a főzött krémet készítem el, és elég sokáig hagyom, hogy kihűljön. Majd megsütöm a piskótát, azt is hagyom kihűlni. Ha a baracklekvár nehezen kenhető, mikróban picit meg lehet melegíteni.  A szobahőmérsékletű főzött krémhez is mindig szobahőmérsékletű margarint keverjük, különben ki fog csapódni a zsiradék a krémben. (Ha ilyesmi megtörténik, pici porcukorral lehet korrigálni, rosszabb esetben újat kell készíteni. Vénusszal még sosem történt, régen vajjal nagyon sokszor… A mai napig rejtély számomra, ez miért történik…)

Ezt a csokikrémet nagyon sokszor használom süteménykehez, kiváló tortákhoz, ha több réteg piskótatortát készítek, akkor a krémből is dupla adag szükséges.

A nyertes kuglóf

Közkívánatra kicsit személyesebb bejegyzéssel jelentkezem, (és lehet ebből majd több is lesz, - ez később kiderül -) melyekben a "bútorfelújítósdi" melletti másik szenvedélyemről a sütésről írok.
Tesóm szokta is mondani, "Nálad vagy süti, vagy festékszag van! És ez szóról szóra igaz volt régen, ma már gyakrabban keverem a tésztát, ritkábban a festéket.

Családunkban mindig szokás volt, hogy soha nem cukrászdában vásárolt sütemények, de kizárólag házi süti volt a desszert. Ezeket általában hétvégén készítettük, hétközben csak kivételes esetekben - ha ünnep, vagy valaki szülinapja volt. Már kislánykoromban imádtam a konyhában ezt feladatot, és mindig anyukám mellett voltam, aki sok fázist bízott rám. Először a krémek kevergetését, majd tojásfehérje felverését, amit régen nem robotgéppel, de kézzel csináltunk. Ma már ezeket a feladatokat megkönnyítik a korszerű gépek, de nagyon szeretek visszaemlékezni ezekre az igazi "kézzel készített" időkre.

Mivel többen érdeklődtetek a kuglóf recept iránt, következzen a barátnőmtől kapott recept kicsit az én ízlésemre továbbfejlesztve. Persze titkokat is megosztok, olyan kis apró nüanszokat, amelyeken szerintem áll vagy bukik egy recept.

Hozzávalók:

180 dkg liszt (90 dkg simaliszt + 90 dkg félgrízes (Szlovákiában így nevezik, a magyarországi megfelelője a süteményliszt lehet, de nem vagyok benne biztos, mindenesetre amikor azzal sütöttem épp nem kuglóf terítéken, de ennek majd még jobban utánnajárok)

160 dkg kristálycukor

5 tojás

1 dl olaj (vagy olvasztott margarin, vaj)

1 dl langyos víz

1 sütőpor

Ízlés szerint: kakaópor, mazsola, reszelt citromhéj

Az öt tojásfehérjéből a cukorral kemény habot verünk. Óvatosan hozzáadjuk a tojássárgákat (a sütőport a száraz anyagokhoz kellene keverni, de én a sütőport mindig a tojássárgájába teszem, amikor kezdem felverni a fehérjét – jól szétkavarom benne, rögtön reakcióba lép, de nekem így vált be, a piskótákat is így sütöm, és soha nem szárad ki).

Miután a sütőporos tojássárgákat hozzákevertem a habhoz, nagyon óvatosan keverem bele az előre elkészített lisztkeveréket, kanalanként szitálom hozzá, és keverem el. Ezzel együtt jöhet bele az olaj és a víz, ezeket együtt, egy mérőpohárba mérem össze, és a lisztes kavarások mellett kis mennyiségekben löttyintem bele. Ekkor reszelem hozzá a citromhéjat is. A kuglófot kizsírozott, szilikonformában sütöm, először a massza egyik felét öntöm bele, majd a másik felébe 1-2 kanál kakaóport keverek. Ízlés szerint mazsola is kerülhet bele. A kakaóporos felét ráöntöm a világos tésztára, és óvatosan egy villával picit belekeverek és legtöbbször összejön a márvány minta.

160 fokos sütőben legalább 40-45 percig sütöm (nem légkeveréses), de egyszer elfeledkeztem róla, és legalább egy órát sütöttem, de úgy sem lett semmi baja, sem állagban, sem látványban :) Tűpróba szükséges. 

Megjegyzés: nem szponzorált blog, a képen szereplő margarin azért van, mert a gyártó a "Legszebb kuglóf" versenyére beneveztem a képeket, melynek feltétele volt, hogy szereplejn rajta a gyártó hozzávalója. (A versenyt egyébként megnyertem.)

És ha ilyen tortatálra vágytok, hamarosan jövök az új poszttal, hogyan készíthetitek el házilag :)