Parasztházak napjainkban: igen vagy nem?

Napjainkban sok fiatal kizárólag új építésű, modern lakásokat keres, a régi házakat elkerülik. Ennek sok előnye van, nem kell tervezni, kivitelezőkkel egyeztetni, komplett házfelújítást levezényelni. Hátránya az ára, mivel a régi parasztházak, főleg vidéken akár telekáron is megkaphatók.

Szakmaiság

Nagyon fontos szabály: soha, senki ne kezdjen úgy régi parasztház felújításába, hogy előtte nem egyeztet szakemberrel.  Egy ilyen háznak nagyon sok baja lehet, viszont minden „betegsége” kezelhető, kisebb, vagy kicsit nagyobb ráfordítással. Ahogyan ma is, régen is voltak jól és rosszul megépített házak. Viszont ha kifogunk egy jól megépített házat, sokkal élhetőbb otthon lehet belőle varázsolni, mintha napjaink új építőanyagait használnánk.

Kompromisszumok

Az elődeink által tervezett és megépített házak nem biztos, hogy a mai kor igényéhez igazodtak. Egy ilyen ház felújításakor abból kell főznünk, amink van. Fel kell adnunk egyes elképzeléseinket, kívánságainkat. Pl. kötött a ház elrendezése, a hosszan elnyúló forma nem sok lehetőséget ad, de kis kreativitással ez is kezelhető.

Tévhitek

Sokan vannak azon a véleményen, hogy az ilyen házaknak rossz az energetikája. Igen, valóban nem a mai előírásoknak megfelelően születtek, de egy értelmes felújítással ugyanúgy meg tud felelni a mai követelményeknek, mint egy új építésű. Ami az anyagokat illeti: a régen, sokszor kézzel készült anyagok sokszor magasabb minőségűek, mint a mai, sorozatgyártással készült termékek.

Stílus és hangulat

Minden ilyen és hasonló ingatlan biztos, hogy szerelem első látásra kell legyen. A stílus vagy tetszik, vagy nem. Akkor tökéletes, ha a belső igazodik a külső jegyekhez. Ne akarjunk mindenáron glamourt őseink által (sokszor bölcsebben átgondolt) megépített házba, mindenképpen az önazonos berendezésben gondolkodjunk.

Futóka móka

Régen az otthonokat kétféle szempontból értékeltem. Otthonosoan érzem e ott magam, vagy nem, illetve hogy egyedi e vagy sem. Minden esetben megállapítottam, hogy sehol nem éreztem az "otthon" hangulatot, ahol nem voltak növények. És lehet hogy a lakás berendezése elég magas költségvetésen futott, a hangulat nem jött át.

Tudom, hogy van az a típusú tulajdonos, aki mellett sajnos nem maradnak meg a növények. Nem azért mert egyenesen irtaná őket, de valahogyan nem sikerül a gondozásuk. Ennek több oka is lehet, nem megfelelő tájolás, fényviszonyok, vagy csak nem találjuk el a növény vízigényét.

Most mutatok egy jópofa megoldást, talán az egyik legigénytelenebb szobanövényről, ami talán kicsit méltánytalanul érdemelte ki ezt a jelzőt, de a futókától egyszerűbb, és könyebben gondozható növényt nem igazán ismerek, ezért is próbáltam ezekkel a kis fiatal hajtásokkal kicsit zöldebbé tenni az otthonomat. Bízom benne, hogy szépen fejlődnek majd, és hamarosan dús növényzettel örvendeztetnek meg. 

A szobai futóka szempontjából jó, ha egy igénye teljesül, úgy helyezzük el, hgy érje elég fény, de ne tegyük tűző napra. Egyébként szerény igényei vannak, mérsékelt öntözés, 18-24 fok közötti hőmérséklet. Időnként tápoldatozni szükséges, bevallom, az enyémek még soha nem kaptak, mióta nálam laknak. Lehet dúsabban kúszna, ha nem hanyagolnám őket ennyire.

No de száz szónak is egy a vége, gyönyörű "zöld fal" alakítható ki általa, mert nagyon egyszerűen szaporítható. Egy-egy hajtását levágva pár hét alatt kigyökerezik és akkor mehet a cserépbe. Általános virágföldet használtam, szóval, semmi extrát nem kapott.

Amit viszont mindig ugyanúgy csinálok, akárhányszor is ültettem belőle új cserepekbe, mindig két szálat ültetek egy cserépbe, hogy rögtön kétfelé ágazzon. Ha több hajtásunk van, mehet bele nyugodtan 3-4 is, többfelé fog futni, és nagyon látványos eleme lesz otthonunknak.

Ezek a márványos színű levek akkor a legszebbek ha a növényt elég fény éri, ha nem kapnak elég fényt, akkor kicsit jobban bezöldülnek. 

Nálam most ezen a létrapolcon állnak, ez egy nemrégi szerzeményem, amit még kicsit át szeretnék alakítani, de addig is a növények szépen egységes kaspókban elfoglalták rajta helyüket az ablak mellett.

A "zöldesítés" kb. egy szombat délelőttömet vette igénybe, anyagköltsége minimális volt: egy csomag 10 l-es általános virággföld, és pár db. ikeás fehér kaspó a legegyszerűbb fajtából.

A növény-hajtások az én régebben ültetett futókáimról, illetve anyukám futókáiról származnak. Ismerősöket is érdemes körbekérdezni, néha megdobnának e bennünket egy-egy hajtással, mert az a tapasztalatom, az ilyen szobanövényekről származó hajtások nálam sokkal strapabíróbbak voltak, mint az üzletben vásárolt szobanövények.

A klasszikus galériafal

Biztosan sok olyan összaállítást láttatok, olvastatok már, amelyek a galériafalak tervezéséről és megvalósításáról szóltak.

Ezekre gondolok:

Jómagam is írtam már a témában, amit itt és itt találtok.

Igen ám, de ezek általában minimál stílusú, modert, letisztult enteriőrökben valósultak meg. De mi van akkor, ha klasszikus képekkel kell ugyanezt elérnünk?

Egy nemrégi lakberendezési tanácsadásom során győztem meg a tulajokat, hogy a klasszikus képeket is érdemes ilyen koncepcióban elhelyezni. Vevők voltak az ötletre, mert szebbnél szebb képek kerültek elő, amelyeket azelőtt nem tudtak hol elhelyezni.

Lássuk mivel győztem meg őket, talán másoknak is hasznos lehet :)

 Ezeket mondjuk, én kicsit szellősebben raktam volna fel:

 Ez nem a legjobb elrendezés, nem is tudom miért válogattam be... :) Hoppá...

Fotók forrása: Pinterest

Egy kanapé új élete 1. rész: Az előkészületek

Hosszú volt az út, amíg idáig eljutottam, hogy végre leülök, és megírom, hogyan alakult át a nappalim régi-új darabja.

Már régebben elhatároztam, hogy amint kellő erőt és bátorságot összeszedek, valamit kezdek a kis sarokkanapéval. Mióta megvettem eltelt közel tíz év, és korábban nem is rendeltetésszerűen használtam, mivel csak átmenetileg javasolt rajta aludni (pár vendégéjszaka évente), bizony előfordult, hogy napokig-hetekig(!) azon aludtam. Nagyon sok órát eltöltöttem azzal, hogy kanapékat nézegettem a neten, vagy egész szobákat, berendezéseket, hogy mi illik ide, és hogyan lehetne nálam is kialakítani azt, ami már régóta a szívem vágya. Miután eldöntöttem, hogy újjávarázsolom, és teljes ráncfelvarrást viszek rajta végig, a kis mocsok azonnal el kezdett nyomni, bárhogyan feküdtem, fészkelődtem rajta, sehogyan sem volt kényelmes, pedig addig szuperül bekuckóztam rajta a tv elé...

Meg sem fordult a fejemben, hogy új kanapét vásároljak, ennek több oka is volt. Az enyémnek valójában sem szerkezetileg, sem a szövetében nem volt semmi hiba, - leszámítva egy kis körömlakk foltot egy amúgy sem látható helyen. Mérete is megfelelt, egy kisebb méretű nappaliban - egyébként nagyobbakban is - oda kell figyelni a tér adta lehetőségekre, és a szoba arányaihoz mérten kell választani a bútorokat. Ez azt jelenti, hogy ne úgy vásároljunk kanapét, hogy "na ez még befér, vegyük inkább a nagyobbat". E szempont tekintetében is tökéletes volt. Ami viszont zavart, az a következő volt: a párnái. Utáltam őket, és ha visszaemlékszem, már az elején ilyen vaskos, nagyon kövérre kitömött alakok voltak, amelyeket szépen ki lehetett szó szerint "pofozni", jó sokat ütögettem minden egyes alkalommal, ha szépen meg akartam őket igazítani. A másik dolog ami zavart,hogy egy helyen nagyon "ki volt ülve" és jól bele lehetett süppedni, mert a benne lévő szivacs elveszítette a rugalmasságát és a tömegét is.

Mit lehet ilyenkor tenni?
1. megoldás: új kanapét lehet venni.
2. megoldás: kezdeni kell valamit a régivel.

1. megoldás:

elvetettem, nem akartam eladni, megszeretném becsülni, nem akarom, hogy "ebekharmincadjára"jusson.
(feltennianetre, várniazérdeklődést, telefonálnak, kérdezgetnek, otthonlenni, várnihogyjönnekmegnézni, néznihogypróbálgatják, néznihogyráfekszenek(!), mutassaazágyneműtartórészét, felnyitnihogymegnézzék, mennyiértadja?, ennyiazára, ezsokennyiértveszekújat, jóvegyenújat, várnihogyújraeljönvalakimegnézni, havermennyitengedszafeléből, tetszikelviszi, hogyanviszikel, mikorviszikel, elvitték, újkanapétmenniválasztani, megszervezniaszállítását)

2. megoldás - kezdjünk valamit a régivel!

Ehhez az első dolgom az volt, hogy megérdeklődjem, hol találok ügyes kárpitost. Ez volt az egész projekt kulcsa! A kulcsember a kárpitos! Aki ismeri az ilyen munkákat, tudja milyen precizitást igényel. Nem szerettem volna ha hobbikárpitosként valaki nekiáll, mivel egy ilyen átalakítás nem két fillér, tutira kellett hogy menjek a szakember tekintetében. Ezt pedig azért, mert jómagam is képes vagyok nagyon sok energiát fektetni abba, hogy valami precízen legyen elkészítve. Ez egyrészt habitus, de nevelés kérdése is, (Zárójelbe: emlékszem amikor anyukámnak segítettem a kimosott törülközőket összehajtogatni, és miután összehajtogattam, az ÖSSZESET újrahajtogattatta velem, mert a sarkok nem értek pontosan a sarkokhoz! És én jógyerek lévén ezt nagyon türelmesen újra is hajtogattam! Azt hiszem itt indult el az, amit kedvesem, csak "melindás" dolgoknak nevez.)
A kárpitossal nagy szerencsém volt, ez annak is köszönhető, hogy régen, még a rendszerváltás előtt városunkban volt egy bútorgyár. Akkoriban a helyi szakközépiskolából rengeteg bútorasztalos és kárpitos került ki, és még ha úgyis gondolnánk, hogy mára ezek az emberek már "elvesztek", azért még 1-2 fellelhető kárpitoslélek van, és mondhatom, megtaláltam a(z) (egyik) legjobbat. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Ő az. Nagyon egyre járt az agyunk, és éreztem, hogy minden rendben lesz.

Az anyagválasztás: szövet, szivacs

Szövetválasztás szempontjából sem volt nehéz dolgom, mert a kárpitossal való találkozásomra már jó pár szövetmintára szert tettem. Ezeket egy cégtől rendeltem, a netes nézelődéseim során náluk találtam olyan minőségű és színű anyagokat amikben gondolkodtam. Írtam nekik, és megkérdeztem, nem küldenének mintát az általam választott színekből. Már másnap feladták, és elküldték szépen felcímkézve a szövetmintákat. Miután megkaptam őket, sokáig nézegettem, simogattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet majd nagyobb területen a kis darabka. Anyagválasztáskor az egyik dolog amire oda kell figyelni, az az anyag összetétele. Bármennyire is szeretem a természetes anyagokat, elkerülhetetlen, hogy műszál ne legyen benne. Erre azért is van szükség, mert az anyagok könnyebben tisztíthatóak azáltal, hogy műszállal keverik a természetes anyagokat. (Gondoljunk csak a kólával lelocsolt gyapjúszőnyegre, ugye-ugye... Ja, bocs! Nektek nincs is ilyenetek.. De jó nektek!!!) Szóval, az egyik az anyagösszetétel, a másik a Martindale amiről már itt korábban, a "Hogyan válasszunk kanapét" posztban. EZ a szám az anyag kopásállóságát jelöli. Ez jó, ha legalább 60 000. Ha ezeket megnéztük, akkor már csak a színt és mintát kell kiválasztani. A szivacs kicsit több fejtörést okozott, de viszonylag ez is hamar megoldódott. A szivacsgyártók és forgalmazók oldalán általában ott van a leírás, hogy milyen megterhelésnek tehetőek ki az egyes típusok. Bevallom, ennél kicsit kényeztettem magam, és a kanapén eltöltött éjszakáim számai miatt a prémium kategóriából választottam. Itt csak meg kellett adnom a szivacs méreteit, és ezt méretre vágva csomagolták és küldték is. Ugyanitt új töltőanyagot is rendeltem a párnákba, mert az eredeti apró szivacstörmelék helyett kényelmesebb, szilikongólyókat szerettem volna.

Ezennel a technikai előkészületek megvoltak, ezután már csak a kanapé tároló részének (ágyneműtartós résznek) az átnézése volt hátra, ide ugyanis olyan dolgokat pakoltam, amiket hobbitevékenységem kiszolgálására megvásároltam, és majd későbbi felhasználásra szántam.

Szóval, ez volt a kanapé, amelyet a "nagy projektnek" vetettem alá:

Talán látszik a párnáin, vaskosak, merevek, nem voltak kényelmesek.

Két vendégnek szállást tudtam adni, jómagam is sokat aludtam rajta:

Az anyagot a Mabiától rendeltem, mntákat is kaptam előtte:
www.mabia.sk

A szivacs és a tömőanyag a Daferától van. (www.dafera.sk)

Kanapé lebontva, anyagok bekészítve:

Folyt. köv. hamarosan!

Fókuszban: az íróasztal

Hamarosan kezdődik az új tanév, gyermekeink visszaülnek a padokba. Otthon is eljött a játékok szelektálásának, íróasztal fiókjainak takarítása, hogy szeptembertől rendezett tanulósarok várja a komoly feladatok elé néző kisdiákokat.

Miért nem jó a rendeltlenség?

A káosz, a szanaszét heverő dolgok, nemcsak a figyelmünket veszik el, de halogatásra is hajlamossá tesznek. Nem tudunk a feladatra koncentrálni, befolyásolja hangulatunkat is, nincsenek kéznél a szükséges eszközök. A rendrakás általában az elpakolással kezdődik, ellenben soha ne döntsünk a gyerek helyett a feleslegessé vált holmikról, mindig vele együtt szelektáljunk. Kezdetben ez lehet közös program, de később hagyjuk, hogy a gyerek maga rakjon rendet, és ez épüljön is be a napi rutinjába.

Hogyan válasszunk íróasztalt?

A tanulósarok főszereplőjének alapvetően két feltételnek kell megfelelnie: ergonómiailag legyen rendben, és megkapja a megfelelő világítást. Ha kisgyereknek választunk asztalt, gondoljunk arra, hogy a gyermek 2-3 év alatt nagyot nő majd, és a házi feladat is egyre több lesz, ezért lehetőség szerint az asztal legalább egy méter széles és hatvan cm mély legyen. Főleg írástanuláskor fontos, hogy a gyermek lába leérjen a földre és karját egyenesen tudja tartani. Egy idő után a gyerekek igénylik majd a számítógépet, laptopot, gondoljunk ennek is a majdani elhelyezésére, a kábelek elvezetésére. Fény szempontjából a legoptimálisabb helyzet, ha az íróasztal az ablak alatt helyezkedik el, így pont közvetlenül éri a természetes fény az írófelületet. Amennyiben a fény oldalról érkezik, vegyük figyelembe, milyen kezes a gyerek, és annak megfelelően az ellenkező irányból vetüljön rá a fény. Ugyanez érvényes az íróasztali lámpára is.

Kell a dekor, de ne vigyük túlzásba – nem játék kuckót építünk, hanem tanulásra rendezkedünk be. Hasznos lehet egy asztal közelébe helyezett polc, ahová a tankönyvek kerülhetnek, miután a füzetek és különböző íróeszközök beköltöznek a fiókokba. Figyeljünk arra is, hogy mindenképpen megfelelő legyen az asztal és a szék egymáshoz viszonyított magassága, a gyereknek se görnyednie, se nyújtózkodnia ne kelljen. A legjobb, ha a szék magassága állítható.

Kötelező darab lehet egy parafatábla az órarendnek, vagy egy mágneses krétatábla, amelyre időnként rajzolni is lehet, sok gyerek könnyebben tanul, ha közben jegyzetel, rajzol. 

Képek forrása: pinterest

Rend a lelke mindennek

Felsorolni is sok, mennyi mindennek kell helyet találnunk otthonunkban. A szükséges dolgaink mellett ott a sok „ez jó lesz még valamire” és a holmik, amelyeket „csak úgy”megtartottunk.

Ruhák, cipők

Ha kinyitjuk a gardróbot, és végignézünk az évek alatt felhalmozott ruháinkon, gyakran szembesülünk azzal, hogy nagy részét már nem is hordjuk, mert vagy nem kényelmes, vagy már nem is jó ránk. A statisztikák szerint is csupán ruháink 20%-át hordjuk. Nem kell azonnal nagy szanálásba kezdeni, adjunk magunknak időt – gondoljuk át, mi az amit már nem fogunk viselni, és jó szívvel szabaduljunk meg azoktól a daraboktól. Hamarosan szellős, rendezett szekrényünk lesz, melyre öröm lesz ránézni.

Konyhai eszközök

Szerencsések azok a családok, ahol nagy konyha áll a háziasszony rendelkezésére. Főleg a panelházakban probléma a konyha kérdése. Kicsi is, szűk is, elrendezése sem ideális, és nagy kihívás megfelelően berendezni. A konyhai felszerelés elpakolására egyre elterjedtebb a konyhaszekrény alsó fiókokkal való felszerelése, melyekbe valóban nagyon jól el lehet pakolni mindent, ami szükséges. A hangsúly a „szükséges”-en van, mert gondoljunk csak bele, nagyanyáink negyedennyi felszereléssel főztek ötször ennyit mint mi...

Íróasztal

Cetlik, ceruzák, tollak. Számlák, nyitott borítékok, levelek. Sokaknak otthoni munkahely is, viszont keveseknek adatik meg, hogy külön dolgozószobájuk legyen, így általában a nappli egyik sarkában áll. Ezért is fontos, hogy a káosz ne telepedjen ránk. Ha pihenni szeretnénk, periférikus látásunkba se lopja magát be a rendezetlen íróasztal, ezért próbáljuk a dolgainkat fakkokba, mappákba rendezni, az apróbb dolgoknak szerezzünk tartókat, kis dobozokat.

Dekorációk

Talán a legkényesebb dolog. Ide tartoznak azok az ajándéktárgyak is, melyeket az évek során a visszajáró vendégek szeretnek „észrevenni” otthonunkban. Járjunk végig a lakáson, melyek azok amelyek igazán jó érzéssel töltenek el bennünket, nem csak azért vettük meg, mert épp „akciós volt”, vagy mert úgy éreztük „kell”. Ha minimalizáljuk ezek mennyiségét, máris jobban koncentrálunk majd az igazi értékekre. 

Képek forrása: itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.