Mindenképpen én szerettem volna készíteni húgom kislányának, egyrészt azért, mert a boltokban nem találtunk olyat ami tetszett volna, másrészt pedig azért, mert gyereknek készíteni bármit is, az egyik legjobb dolog a világon :)
ELőször is megnéztem, milyen maradékok voltak otthon a kanapéfelújításból. Akkor elég jó cuccokat rendeltem, volt amit nem is használtunk, így volt bőven matéria ezekből az 1 cm vastag szivacsokból.
Az egy centiméter vastag szivacshoz még tettem egy vastagabb flízt is, így kétoldalas volt, de a baba oldalához mindenképpen a keményebb oldalát használjuk! Nem történhet meg, hogy belefúrja a puha anyagba az arcát.
A leírás 120x60 cm kiságy rácsvédőjéhez készült.
Először is méretre vágtam a szivacsokat, és összeöltöttem a két réteget.
Ezeknek az anyagoknak varrtam egy kárpitozáshoz használt technikai anyagból ún. "lutrasil" ejtsd "lutraszil" anyagból egy tokot. Nem tudom sajnos mi a magyar megfelelője, Szlovákiában ez így kapható. Létezik vékonyabb és vastagabb is, a párnákat is ebből varrják a kanapékra.
Ezeket más munkák eldolgozására, tisztázására is használják, de láttam már fóliasátorban is, és színpadi építményekben is :)
Itt meg is tudjátok nézni, amit ilyen körölményesen próbálok elmagyarázni :)
Arra varrtam rá a mintás pamutvászon anyagot. A lutraszilt ilyen tekercsben rendeltem, és sok mindent készítettem már belőle. Az ebből készült zsákokban tárolok használaton kívüli ridikülöket, cipőket, így védem őket karctól, portól bármitől. Lehet a gardróbom is megérne egy posztot, haha!! :)
Valójában a legtöbb időt a megkötők elkészítése vette igénybe. Ferdepántokat készítettem, és azokból varrtam a kötözőket. A kötöző ne legyen túl hosszú, a baba biztonsága érdekében! Ne tudja kikötni, és ne okozzon semmilyen biztonsági kockázatot. A rácsvédő használata ellen szóló érvek, a fulladásveszély elősorban ebből követekezett, hogy a baba kikötötte a megkötőket, nem a párnába fúrt arc volt a fulladás oka.
Elég sokat válogattam a textileket, de igazi kislányos szett állt össze. Valamit még biztosan készíteni fogok a maradék anyagokból.
Az igazság az, hogy alig vártam, hogy kipróbáljam hogyan áll össze.
A saját készítésű ferdepántból varrt szalagokat gyönyörű masnira lehet kötni. Mindennek a titka a vasalás. Minden apró részletet vasaltam készítés közben. Mivel pamutvászon ez is, nem pedig boltan kapható szalag, megkötéskor nagyon merev ha jól meghúzzuk, én is nagyon nehezen kötöm ki, tehát nem valószínű, hogy a baba kibontja. Selyemtapintású, szatén, csúszós anyagokat ne használjunk.
Azért arra is figyeltem, hogy paszoljon a felnőtt szetthez, a lila ágytakaróhoz. :)
Kétféle anyagból van a tölteléke, egyik puhább, a másik masszívabb, de mindenképpen így kellett használnom, mert keveseltem az 1 cm szivacsvastagságot, mert csak az volt itthon. A baba felé eső oldal mindenképpen a masszívabb legyen, soha ne legyen puha, amibe belefúrja az arcát.
A rácsvődőre azért volt szükség, mert ahogy nőtt, egyrészt odakoppintotta a fejét a rácshoz, amitől felébredt, és nem tudott aludni, másrészt kidugta kezét-lábát, és nem tudta visszahúzni.
De az utolsó képből talán látszik, mennyire érte meg vele dolgozni :)))
