Ötletek ajándék csomgolására

Ha nem előre csomagolt, díszdobozos ajándékot választunk, az lehetőséget ad arra, hogy kreatív megoldásokat találjunk és még nagyobb benyomást tegyünk a megajándékozottra. Egy szépen becsomagolt ajándék odafigyelésről, gondoskodásról árulkodik, és nemcsak karácsony idején jön jól, ha szépen tudunk csomagolni.

Én szeretem már időben beszerezni az ajándékokat, és általában már ilyenkor elkezdem megtervezni a csomagolásukat is. 

Sokszor ajándékkísérőt is kitalálok a kis csomagokhoz, ez lehet egy kis textilszív, toboz, szalag, vagy bármilyen termés. Ezek a textilszívek is e célból készültek:

Ajándékainkat különböző rátétekkel is dekorálhatjuk. Csak a fantáziánkon múlik, hogy mit használunk. Apró termések, tobozok, fenyőág, szalagok lehetnek ebben segítségünkre

Lehet hagyományos csomagolópapír, vagy költséghatékony megoldás, de adjunk teret a kreativitásunknak. A csomagolás is lehet művészi, egyedi, vagy egyszerűbb, de majdnem mindig a szemétben landol.

A barna nátronpapír a házatrtásokban régóta elterjedt, és már jóideje bekerült a kreatív ipar eszköztárába is. Nagyon sok lehetőséget ad a díszítésre, legyen az egy tortacsipke, szalagok, fenyőtoboz. Nosztalgikus érzést kellt, a régi postai csomagok hangulatát idézi.

 

Ne feledjük az ajándékkísérő kártyákat sem, főleg ha jó előre megvásároltuk és becsomagoltuk az ajándékokat. Jól fog jönni, ha tudjuk, kinek melyik ajándékot szánjuk, valamint személyessé is teszi csomagunkat.

Ajándékkísérő kártyák nagyon minimálban:

Régi kotta híján: egy netről lementett kottát kinyomtattam sima irodai papírra, majd ezt kávéval meglocsoltam. Miután megszáradt, kivágtam belőle a szíveket, melyekkel a csomagot díszítettem.

Sokszor készítek ajándékba valamilyen kekszet, van egy nagyon jó kis gyömbéres és egy rozmaringos kakaós receptem, ezeket kollégáknak, barátoknak a recept kíséretében így csomagolom:

 Hamarosan süthetjük a kekszeket, következő bejegyzésben, erről is írok majd :)

Ajándék egyedi köntösben

Az ajándékok csomagolása az ünnepi készülődés elengedhetetlen része. Szép, ízléses köntösbe bújtatni a meglepetéseket már fél siker lehet. Tény, hogy nem kicsit macerás, és kicsit több precizitást igényel, mint egy ajándéktasakba tenni a dolgokat, de nagy örömet tud okozni a megajándékozottnak.

A csomagolásban is a természetes megjelenést szerettem volna elérni, így sima háztartási csomogalópapírt használtam, és összeszedtem amit hirtelen a lakásban találtam: kenderzsinór, tortacsipke, szalagok. A4-es sima irodai papírra kottát nyomtattam, amit kávéval meglocsoltam, és hagytam megszáradni. Száradás után sütőpapíron keresztül kivasaltam, és szép ív, öregített kottát kaptam, melyből szíveket vágtam ki a csomagok díszítéséhez.

A csomagolás alapja, minden esetben a háztartási csomagolópapír volt. Ehhez illő dekorációt kerestem, és némi örökzöldet is a csomagokhoz. A pöttyös csomagolópapírt úgy gyártottam, hogy ecset híján egy radíros végű ceruzát mártogattam a festékbe (a radír végét), és azzal pöttyöztem a papírt.

Ajándékkísérőnek némely csomaghoz odatűztem egy lenvászonból, csipkével díszített szívet - ez a tavalyi karácsonyi garnitúrámból maradt, és így néztek ki:

Nincs más hátra, mint várni, hogy a Jézuska felvegye a csomagokat, és szenteste a karácsonyfa alá időben leszállítsa.

Megegyem vagy ne egyem?

Nem, még mindig nem a főzésről lesz szó, hiszen ez egy lakber blog,  - és egyébként sem vagyok jó szakácsnő -, hanem azokról a dolgokról, amiket a konyhában találtam az idei koszorú elkészítéséhez.

Még az adventi időszak beköszönte előtt terítékre került nálam a dió, amerikai mogyoró (földimogyoró) európai mogyoró (amit a tesómmal csak "mókusmogyorónak" hívunk), ezeket mind itthon találtam, nem sok mindent kellett a korszorúhoz vásárolni. Amit vásároltam, az a koszorúalap, két csomag termés, illetve egy kis polisztirénbogyókból álló kis koszorú, ezek voltak a legapróbb elemek, amelyeket a legkisebb rések kitöltésére használtam.

Először még azt hittem, hogy használok majd tobozokat, csillagokat, illetve apró karácsonyi gömböket, de ezeket később mégsem komponáltam bele, így az egész téli időszak alatt kint lehet az ajtón -egészen tavaszig- , így lett ez kettő az egyben projekt.

Az alaphoz polisztirol (hungarocell) koszorút használtam, amit félbevágtam, mert bárhová helyezem (ajtóra, asztalra) teljesen felesleges, hogy a hátoldala is domború legyen. Így egyből két koszorúra valót nyertem, és kettő is készült el :) Egy jótanács: nagyon éles univerzális késsel (sniccer) vágjátok, ne konyhaival.

Amikor ez megvolt, nem volt más hátra, mint beizzítani a ragasztópisztolyt, és szépen pakolgatni a terméseket egymás mellé. Egy nagyon fontos dolog: nekem nem kevés rutinom van ragasztópisztolyozásban, mégis mindig legalább egy égési sérülést beszerzek. A folyékony ragasztó nagyon forró. Komoly sérülést okozhat, ezért nagy körültekintést igényel a használata. Ha bárhová lecsöpög nem lesz baj, miután megszilárdul simán fel lehet kaparni, de az ujjatokra vigyázzatok, főleg ilyen pici ragasztanivalónál mint a mogyoró és bogyók.

A legkisebb réseket ilyen bogyókkal töltöttem ki. Ezt egy Euromix ajándék és háztartási boltban vettem, ezekből használtam pár bogyót.

Advent első vasárnapja

Ma van advent első vasárnapja, a legtöbb otthonban ilyenkor meggyújtjuk az adventi koszorún az első gyertyát.

Lehet az egy adventi asztaldísz (ikebana), vagy valódi koszorú a katolikus vallásban használt liturgikus színekkel (3 lila 1 rózsaszín gyertya), komoly jelzésértékkel bír, a karácsonyi ünnepkör kezdetét jelenti.

A XIX.-XX. század óta szokás adventkor koszorút készíteni. Az adventi koszorú őse egy kerékszekérre felfüggesztett 23 szál gyertya volt, melyet egy német evangélikus lelkész készített el, és karácsony napjáig, minden nap eggyel többet gyújtott meg rajta. Mára ez általában egy fenyőalapra helyezett 4 gyertya lett, a katolikus egyház szerint a bűnbánat lila színeiben, kivéve a harmadik vasárnapra jutó rózsaszínűt, amely az öröm vasárnapja. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A növekvő vasárnapok számával növekszik a meggyújtott gyertyák száma  a növekvő fényt szimbolizálva.

Idén is kicsit alternatívra vettem az adventi gyertyáim elkészítését, elrugaszkodva az eredeti színektől, formától.

4 fehér vékony magas gyertyát használtam, melyekre kis fa csillagot ra rögzítettem. Az első gyertyára egyet, a másodikra kettőt, és így sorban. A rögzítéshez vastagabb cérnát használtam, és csak jó szorosan rákötöztem.

Először megpróbáltam a tortatálra helyezett koszorú közepébe állítani, ami az igazat megvallva az első ötletem volt, de ki kellett találnom, mitől lesz majd mozdulatlan, és jól rögzített a gyertya a tálon.
Az lett volna a legjobb megoldás - ha lett volna olyan pici gyertyatartóm, ami alacsony, és a koszorú közepébe rejthetem. Ez stabilan tartotta volna a gyertyákat akkor is ha mozdítom a tálat, és máshová helyezem. De mivel nem volt ilyenem, másat kellett kitalálnom.

A megoldás pedig egy régi patinás gyertyatartó volt, ami hangulatában illett a fehér gyertyákhoz és az alaphoz is. Annyi szépséghibája volt hogy 5 ágú, de ezt nagyon gyorsan orvosoltam a közepébe helyezett pici gömbbel.

Amikor a gyertyákat a gyertyatartóba állítottam, úgy éreztem mintha még valami hiányozna róla, ezért kis vászonra írt cédulákat kezdtem el gyártani. Ezekhez maradék vásznat használtam, melyre transzfer technikával vittem fel a számokat. A vászon alá kis juta darabkát tettem, sarkainál összefogva kötöttem meg egy apró csipkedarabbal és színben harmonizáló szalaggal.

Békés ünnepvárást kívánok!