A kanapé új élete - 2. rész

Körülbelül egy hete írtam, a kanapé újjászületésének előkészületeiről, akkor a következő képekkel végződött a blogbejegyzés:

Kanapé, fotel lebontva, szivacsok, anyagok előkészítve:

Nem sokáig tartott ez az állapot, mert egy szerdai napon került lebontásra az eredeti huzat, és két nap után, szombaton már építettük is vissza.

Az előző posztban írtam arról, hogy mennyire fontos, hogy az ilyen munkát profi végezze, mert hát be kell valljam, egy ilyen átalakítás nem olcsóbb, mint egy új kanapét venni.

Az előkészületekről a részleteket elolvashatjátok itt.

A bontásból származó hulladékot is újrahasznosítottuk, az ülőrész szivacsai és a párnák eredeti töltelékei is jó helyre kerültek, semmit nem dobtunk ki.
A lebontott anyagból a kerti hintára és garnitúrára varrok majd új párnákat, huzatokat, de ez majd egy következő projekt lesz.

Mivel sokszor előfordul, hogy elszenderedem a kanapén, fontos volt, hogy megfelelő minőségű matrac kerüljön. A szivacsra az anyag előtt került még egy réteg vékonyabb flíz.

Az anyag - tippeltek melyik szín lett a befutó? 

Aminek örültem, hgoy nem kellett cserélni, azok ezek a hullámos rugók voltak:

Pár részlet a munkálatokról - aki a kék színű anyagra tippelt, igaza lett! :)

A párnákon kívül még egy dolgot terveztünk át. A kanapé lábazati része eredetileg szivacs nélkül készült, a vázra szegecselték az anyagot, és semmi nem került alá. Mi ide tettünk egy 1 cm vastag szivacsot és flízt, hogy megadjuk azt a formát amit ez a bútor megkívánt, úgymond "testet" adtunk neki.

Itt talán látszik, amiről beszélek:

A párnákba poliészter golyók kerültek (nem összetévesztendő a polisztirol gyönggyel). Ilyen nagy csomagban érkezett, és bevallom, nem sajnáltam a tölteléket a párnákból. Eredetileg a gyártó darált szivacsot, vagy inkább szivacs törmeléket tett bele, és nyomorultul nyomott már mindenhol ha nekitámaszkodtam...

Egyébként a párnák voltak azok a darabjai a kanapénak, amelyek nem az eredeti formát kapták. Ezeket kicsit átterveztem, és mivel nagyon szeretem a tűzött ágyvégeket, kanapékat, kicsit ide is becsempésztük a gombokat, és a varrónő nagyon szépen levarrta a párnahuzatokat, pontosan úgy, ahogyan elképzeltem.

A munkáért örök hálával tartozom Gabinak, aki ezt a nem kis feladatot végezte, két keze munkáját soha nem fogom tudni eléggé meghálálni. Megfizethetetlen az a munka, amit két kézzel végez! Azt hiszem kicsit rokon lelkek is vagyunk, mert már az első találkozáskor félszavakból is megértettük egymást. Nagy köszönet Évának is, aki a huzatokat varrta, és tudom, hogy máskor  is számíthatok a munkájára. 

A keresztszemes párna nagymamám hagyatékából származik, a paszpólos sárga huzatút én varrtam a fotel és a kanapé kárpitjának maradék anyagából.

Egy before-after kép is:

Amit az egészben imádok, azok a párnái... Nekidőlök, és azt érzem, hogy innét nem akarok felállni. Hívogató, ugye? :)

És most egy kis összefoglaló:

- az egész projekt kb. februártól májusig tartott (ez magába foglalta a tervezgetést, inspirációs képek nézegetését, anyagok felkutatását, kárpitos felkutatását, sok egyeztetést)

- az anyag a Mabiától származik (www.mabia.sk)

- a szivacsok, flíz, és töltőanyag a Daferától (www.dafera.sk)

- maga a munka szerdától szombatig tartott

- az egész projekt  kb. egy ilyen típusú új kanapé árában van, de hogy miért nem újat vettem, azt már az előkészületek posztban megírtam (itt) - ezt most bútorboltosok ne olvassák :)

A sárga párnát és a sárga fotelt ezzel a képpel tudom magyarázni, ennek a szekrénynek a történetét egy következő posztban mesélem majd el :)

Egy kanapé új élete 1. rész: Az előkészületek

Hosszú volt az út, amíg idáig eljutottam, hogy végre leülök, és megírom, hogyan alakult át a nappalim régi-új darabja.

Már régebben elhatároztam, hogy amint kellő erőt és bátorságot összeszedek, valamit kezdek a kis sarokkanapéval. Mióta megvettem eltelt közel tíz év, és korábban nem is rendeltetésszerűen használtam, mivel csak átmenetileg javasolt rajta aludni (pár vendégéjszaka évente), bizony előfordult, hogy napokig-hetekig(!) azon aludtam. Nagyon sok órát eltöltöttem azzal, hogy kanapékat nézegettem a neten, vagy egész szobákat, berendezéseket, hogy mi illik ide, és hogyan lehetne nálam is kialakítani azt, ami már régóta a szívem vágya. Miután eldöntöttem, hogy újjávarázsolom, és teljes ráncfelvarrást viszek rajta végig, a kis mocsok azonnal el kezdett nyomni, bárhogyan feküdtem, fészkelődtem rajta, sehogyan sem volt kényelmes, pedig addig szuperül bekuckóztam rajta a tv elé...

Meg sem fordult a fejemben, hogy új kanapét vásároljak, ennek több oka is volt. Az enyémnek valójában sem szerkezetileg, sem a szövetében nem volt semmi hiba, - leszámítva egy kis körömlakk foltot egy amúgy sem látható helyen. Mérete is megfelelt, egy kisebb méretű nappaliban - egyébként nagyobbakban is - oda kell figyelni a tér adta lehetőségekre, és a szoba arányaihoz mérten kell választani a bútorokat. Ez azt jelenti, hogy ne úgy vásároljunk kanapét, hogy "na ez még befér, vegyük inkább a nagyobbat". E szempont tekintetében is tökéletes volt. Ami viszont zavart, az a következő volt: a párnái. Utáltam őket, és ha visszaemlékszem, már az elején ilyen vaskos, nagyon kövérre kitömött alakok voltak, amelyeket szépen ki lehetett szó szerint "pofozni", jó sokat ütögettem minden egyes alkalommal, ha szépen meg akartam őket igazítani. A másik dolog ami zavart,hogy egy helyen nagyon "ki volt ülve" és jól bele lehetett süppedni, mert a benne lévő szivacs elveszítette a rugalmasságát és a tömegét is.

Mit lehet ilyenkor tenni?
1. megoldás: új kanapét lehet venni.
2. megoldás: kezdeni kell valamit a régivel.

1. megoldás:

elvetettem, nem akartam eladni, megszeretném becsülni, nem akarom, hogy "ebekharmincadjára"jusson.
(feltennianetre, várniazérdeklődést, telefonálnak, kérdezgetnek, otthonlenni, várnihogyjönnekmegnézni, néznihogypróbálgatják, néznihogyráfekszenek(!), mutassaazágyneműtartórészét, felnyitnihogymegnézzék, mennyiértadja?, ennyiazára, ezsokennyiértveszekújat, jóvegyenújat, várnihogyújraeljönvalakimegnézni, havermennyitengedszafeléből, tetszikelviszi, hogyanviszikel, mikorviszikel, elvitték, újkanapétmenniválasztani, megszervezniaszállítását)

2. megoldás - kezdjünk valamit a régivel!

Ehhez az első dolgom az volt, hogy megérdeklődjem, hol találok ügyes kárpitost. Ez volt az egész projekt kulcsa! A kulcsember a kárpitos! Aki ismeri az ilyen munkákat, tudja milyen precizitást igényel. Nem szerettem volna ha hobbikárpitosként valaki nekiáll, mivel egy ilyen átalakítás nem két fillér, tutira kellett hogy menjek a szakember tekintetében. Ezt pedig azért, mert jómagam is képes vagyok nagyon sok energiát fektetni abba, hogy valami precízen legyen elkészítve. Ez egyrészt habitus, de nevelés kérdése is, (Zárójelbe: emlékszem amikor anyukámnak segítettem a kimosott törülközőket összehajtogatni, és miután összehajtogattam, az ÖSSZESET újrahajtogattatta velem, mert a sarkok nem értek pontosan a sarkokhoz! És én jógyerek lévén ezt nagyon türelmesen újra is hajtogattam! Azt hiszem itt indult el az, amit kedvesem, csak "melindás" dolgoknak nevez.)
A kárpitossal nagy szerencsém volt, ez annak is köszönhető, hogy régen, még a rendszerváltás előtt városunkban volt egy bútorgyár. Akkoriban a helyi szakközépiskolából rengeteg bútorasztalos és kárpitos került ki, és még ha úgyis gondolnánk, hogy mára ezek az emberek már "elvesztek", azért még 1-2 fellelhető kárpitoslélek van, és mondhatom, megtaláltam a(z) (egyik) legjobbat. Már az első találkozásunkkor tudtam, hogy Ő az. Nagyon egyre járt az agyunk, és éreztem, hogy minden rendben lesz.

Az anyagválasztás: szövet, szivacs

Szövetválasztás szempontjából sem volt nehéz dolgom, mert a kárpitossal való találkozásomra már jó pár szövetmintára szert tettem. Ezeket egy cégtől rendeltem, a netes nézelődéseim során náluk találtam olyan minőségű és színű anyagokat amikben gondolkodtam. Írtam nekik, és megkérdeztem, nem küldenének mintát az általam választott színekből. Már másnap feladták, és elküldték szépen felcímkézve a szövetmintákat. Miután megkaptam őket, sokáig nézegettem, simogattam, próbáltam elképzelni, milyen lehet majd nagyobb területen a kis darabka. Anyagválasztáskor az egyik dolog amire oda kell figyelni, az az anyag összetétele. Bármennyire is szeretem a természetes anyagokat, elkerülhetetlen, hogy műszál ne legyen benne. Erre azért is van szükség, mert az anyagok könnyebben tisztíthatóak azáltal, hogy műszállal keverik a természetes anyagokat. (Gondoljunk csak a kólával lelocsolt gyapjúszőnyegre, ugye-ugye... Ja, bocs! Nektek nincs is ilyenetek.. De jó nektek!!!) Szóval, az egyik az anyagösszetétel, a másik a Martindale amiről már itt korábban, a "Hogyan válasszunk kanapét" posztban. EZ a szám az anyag kopásállóságát jelöli. Ez jó, ha legalább 60 000. Ha ezeket megnéztük, akkor már csak a színt és mintát kell kiválasztani. A szivacs kicsit több fejtörést okozott, de viszonylag ez is hamar megoldódott. A szivacsgyártók és forgalmazók oldalán általában ott van a leírás, hogy milyen megterhelésnek tehetőek ki az egyes típusok. Bevallom, ennél kicsit kényeztettem magam, és a kanapén eltöltött éjszakáim számai miatt a prémium kategóriából választottam. Itt csak meg kellett adnom a szivacs méreteit, és ezt méretre vágva csomagolták és küldték is. Ugyanitt új töltőanyagot is rendeltem a párnákba, mert az eredeti apró szivacstörmelék helyett kényelmesebb, szilikongólyókat szerettem volna.

Ezennel a technikai előkészületek megvoltak, ezután már csak a kanapé tároló részének (ágyneműtartós résznek) az átnézése volt hátra, ide ugyanis olyan dolgokat pakoltam, amiket hobbitevékenységem kiszolgálására megvásároltam, és majd későbbi felhasználásra szántam.

Szóval, ez volt a kanapé, amelyet a "nagy projektnek" vetettem alá:

Talán látszik a párnáin, vaskosak, merevek, nem voltak kényelmesek.

Két vendégnek szállást tudtam adni, jómagam is sokat aludtam rajta:

Az anyagot a Mabiától rendeltem, mntákat is kaptam előtte:
www.mabia.sk

A szivacs és a tömőanyag a Daferától van. (www.dafera.sk)

Kanapé lebontva, anyagok bekészítve:

Folyt. köv. hamarosan!

Még mindig fázom!

Ha reggelente kinézek a hálószobám ablakán ez a látvány fogad, és már hosszú hetek óta tartanak a mínuszok:

A képen a kórház parkja látható, és hatalmas köd, pára (novembertől ilyen az idő). Talán hihetetlen, de tiszta időben erről az erkélyről ellátni a Kárpátokig!

A hangulatomon kicsit segített, hogy a múlt héten beszereztem egy csillárt. Régóta tervezem a nappali átalakítását, sajnos azt kell hogy mondjam, mióta beköltöztem nem sokat nyúltam a szobához. Költözés óta csak az íróasztalomat cseréltem le egy apukámtól megörökölt darabra, és barkácsoltam egy irattartó szekrényt, melyet egy régi kredenc felső részéből alakítottam ki.

Az íróasztal felújításáról már írtam régebben, olvashattok róla: itt, az irattartó szekrényem pedig így néz ki:

Pár kép a lakásról, ahogy most kinéz:

Már régóta tudom, hogy előbb utóbb meg kell oldanom a tárolást. A tíz év alatt egyre több cuccom lett, és habár rendszeresen szelektálok, ajándékozok el dolgokat, egyre több könyvem lett, amelyeket már nem tudok hová pakolni. Sajnos most sem rendezett a könyvespolc, ezért elhatároztam, hogy belefektetek egy egész falat borító polcos elemekkel és zárt szekrénnyel is tarkított rendszerbe.
Megszabadulok a bükk színű bútoraimtól, két db. könyvesszekrény, és egy 260 cm széles "szekrénysor" amelyet inkább meg sem mutatok :)

Ahogyan most állok: polcrendszer megtervezve, asztalossal egyeztetve, kb. március végére lesz kész. Addig szeretném a kanapét is ráncba szedni. Hosszas gondolkodás után döntöttem a felújítása mellett, a kis karfás székkel együtt át fogom kárpitoztatni. Ehhez már nagyon sok ötletem van, és elkezdtem amegfelelő anyagokat felkutatni. Találtam is egy céget, aki kisebb mennyiséget is postáz, na de lássuk a kanapé terveit:

Valamint a szék tervét:

A fotel most így néz ki: 

Küzdelmem egy fotel új ruhájával

Kezdődött az egész azzal, hogy miután felújítottam, és iratszekrénnyé változtattam egy régi kredenc felső részét, hozzá akartam igazítani íróasztali karosszékem megjelenését is. A szék kárpitja már nem illett abba a koncepcióba, amit elkezdtem a mintás szőnyeggel és a sárgára mázolt kredenccel.
Tudtam, hogy nem akarok új kárpitot rá, mert a mostaninak semmi baja, és ha majd egyszer el szeretném adni, úgy gondolom az eredeti kárpitnak nagyobb esélye van, nem divat még itt vidéken a az eklektika...

Szóval, az a nagyszerű ötletem támadt, hogy varrok rá egy levehető huzatot. Igen ám.. de... Aki próbált már egy egyszerű kétszemélyes Ikea kanapéra ráimádkozni nulla gyakorlattal egy levehető, mosható huzatot, az el tudja képzelni, milyen lehet egy ilyen levehető huzatnak az elkészítése (kiszabása, megvarrása)  nulla huzatvarrás gyakorlattal.

Most javaslom, aki csupán a tanulságra kíváncsi ugorjon egy bekezdést, mert most itt a küzdelmeim következnek...

Lemértem centiben a fotel összes oldalát, szerencsére nem voltak benne ívek, viszont szögek igen, nem egyszerű derékszögekben futottak össze az oldalak. És ez okozta az első problémát. Hiába voltak pontos méreteim, a kifektetett, kiszabott anyagot nem tudtam szépen összeilleszteni, hiába mértem-szabtam agysebészi precizitással... Itt még megjegyzem, hogy még nehezebbé tegyem a dolgom, egy nagyon szép sötétkék bársonnyal dolgoztam, ami eredetileg valami háziköntös féle lehetett, (mifelénk: pongyola:) ) jó nagy darab, nehéz anyag volt, szerintem soha nem viselték,  ha jól emlékszem harminc centért turkáltam nagyon régen. Amikor ezt szétbontottam, láttam hogy jól át kell majd gondolnom melyik részt honnét vágom ki, hogy legyen elég anyagom az egész fotelre, plusz még szerettem volna bele egy kispárnát is.  Forgattam jobbra-balra, fel-le, - bevallom volt olyan gondolatom, hogy feladom, és hagyom az egészet - de miután az összes rész ki volt szabva, kétcentis ráhagyással, elkezdtem varrógéppel összevarrni az éleket. Nagyon sok idő telt el, talán az egész este, amikorra is kész lettem a háromnegyed részével. Ült is a fotelon szépen, majd az utolsó elemek, valahogy sehogyan sem akartak összeállni. Na ekkor tényleg feladtam, és elmentem aludni.
Eltelt jó pár hét, és tudtam, hogy nem kerülhetem el a sorsomat, ezt be kell fejezni. Igen ám, de a pár hét alatt, elfejetettem, hogy a meglévő összevart részek, hogyan ülnek a székre. Újra ide-oda forgattam a már háromnegyed részben összevart, és negyed részben lógó részeket, amikert csak a férc tartott, majd egy óra után hát persze hogy kibontottam, ami csak össze volt fércelve.. Mielőtt pánikba este voltam, szépen rátűzdeltem gombostűvel az oldalakra, és a fotelen varrtam össze kívülről a részeket. És lehet hogy így kellett volna már az elejétől, mert nagyon szépen ki lehet simítani, és jól össze lehet húzni, a varrás pedig egyébként sem zavaró a sötét anyagnál, meg amúgy is, egy sodort zsinórral fogom díszíteni az éleket.

Most pedig sorban a tanulság:

- Egy ilyen huzat megvarrása nem kevés varrótudományt igényel. Igenis tudni kell szabni-varrni hozzá, de minimum kellő gyakorlattal kell rendelkezni, még ha nem is varrónő az ember lánya.

- Az anyag: ha újrakezdeném, egész anyagból szabnám ki, nem egy szétbontott köntösből, mert nagyon sokat vakargattam a fejem, hogy hogyan is fog a legjobban összeállni.

- Az anyagot a fotelre illeszteném, és az egészet rajta varrnám össze, azt sem bánnám, ha nem lenne levehető, mert maximum lenyírom róla az anyagot, ha meguntam, (anyag ára ugye 30 cent volt, tehát nyugodtan levághatom) de ha újrakárpitoztam volna, azt sem szedném le, tehát nem fogom én ezt le-fel szedegetni.

- A zsinór: már az elejétől tudtam, hogy valamivel szeretném egyedivé, különlegessé tenni. A sodort zsinórt egyszerű vonalvezetéssel is rá lehet varrni, de én azért tettem bele pár majdnem derékszögű kanyart, és azóta is imádom ezt a szép, egyszerű, minimál vonalvezetést. Ez tette fel az i-re a pontot, harmóniában az iratszekrény színével. Ebből mire beszereztem a megfelelő színt, vastagságot és mennyiséget, 5 város 7 boltját jártam végig. Mivel a szekrény már le volt festve, jártam tovább a boltokat, de ha jobban belegondolok, kevesebb idő lett volna a szekrényt átfesteni...

Nincsenek fázisfotóim, mert minden idegszálammal a munkára kellett koncentrálnom. Azóta megkérdezték mennyiért vállalok egy ilyet, mire azt feleltem, senkinek semmennyiért, mert amennyi munkám van benne, nem tudnák megfizetni...

Képek terén kicsit alkotói válságba kerültem, most ezek lámpafénynél készültek, majd ha jobb fényviszonyokat teremtek, lesznek rendes fotók is.

Ilyen volt az eredeti kárpittal:

Ilyen lett a levehető huzattal: (Az anyag nem fekete, hanem sötétkék)