Glutén és tejmentes banános csokitorta

A sütéssel általában úgy vagyok, hogy nálam az gyógyír mindenre. Ha kicsit zaklatott vagyok, vagy sütök, vagy takarítok, és most glutén és tejmentes verzióban is sikerült kikísérleteznem az egyik kedvenc csokis szeletemet. 

Ez a süti nem egy bonyolult történet, csupán egy piskótából, másfél banánból és egy főzött krémből áll, készíthetjük kör alakú tortaformában is, és klasszikus süteményként is.

Piskótatészta:

Hozzávalók:

4 tojás, 4 csapott evőkanál kristálycukor (cukormentesen: eritrit), 4 evőkanál rizsliszt (aki nem gluténmentesen készíti 4 ek. süteményliszt), fél mokkáskanál sütőpor – ez elhagyható.

4 tojásfehérjét 4 csapott evőkanál kristálycukorral kemény habbá verünk (aki cukormentesen szeretné elkészíteni eritritet használhat, az alkalmas a piskótához, a xilit nem annyira).

Mindig szobahőmérsékletű tojásokat használjunk, és ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön sárgája a fehérjéhez, mert nehezen fogjuk tudni felverni.

Mikor szétválasztom a tojásokat, én a sütőport mindig a sárgájához teszem és jól elkeverem. Az igazság az, hogy a piskótához nem is kellene, mert anélkül is szép magasra nő a sütőben, de én inkább tutira szeretek menni. Minden szakácskönyv azt mondja, hogy a szárazanyagokhoz kell a sütőport tenni, de én Évi nénikémtől tanultam, hogy a sárgájához tegyem, és még életemben nem sütöttem rossz vagy lapos piskótát.

Szóval, ha megvan a fehérjehab, hozzákavarom a sárgáját, amiben már jól felbuggyant a sütőpor.

Óvatosan belekeverem, majd jön a liszt. Mindig (!) szitálom, és nagyon lassan, kanalanként adom hozzá, és forgatom bele, alulról felülre forgatva, nem körbe-körbe körbe kavarva.

Ha ez megvan, mehet is a sütőpapírral bélelt kör alakú formába, az enyém 26 cm átmérőjű volt.

160-165 fokon sütöttem, előmelegített, nem légkeveréses sütőben 25 percig (sütőtől függően ez lehet 20 perc is), mindenképpen tűpróba szükséges, és ami nagyon fontos, ne nyitogassuk a sütő ajtaját, mert nem fog sikerülni a piskóta.

Csokikrém:

Sokan azt fogják gondolni, hogy kicsit macerás, mert gőz fölött kell verni, de ez is kb. 15 perc alatt megvan.

3 egész tojást 13 dkg porcukorral 1 evőkanál kukorica v. burgonyakeményítővel (nem gluténmentes verzióban 2 evőkanál süteményliszt), 2 evőkanál kakaóval gőz felett jó keményre verünk. Ezt régen mindig kézi habverővel csináltam, de az az igazság, ma már robotgéppel csinálom, feltéve, ha a konnektortól elér a tűzhelyig a gép zsinórja. 10-15 perc biztosan van ez a művelet, a krém akkor jó, ha már kb. puding állapotú, és nem nagyon csorog le a robotgép habverőjéről, és ha a süteményes kanállal belehúzok, látom az edény alját. 

A krém akkor jó, ha így néz ki:

Hagyom kihűlni szobahőmérsékletűre, és egy tejmentes margarinnal kikeverem. (Magyarországon a zöld Vénuszt szoktam használni, de van több is, Szlovákiában egyetlen tejfehérje mentes margarin amit eddig találtam a Palmarin). Aki nem tejfehérje érzékeny használjon vajat, az az igazi, régen csak vajat használtam sütemények krémjeihez.

Összeállításkor: a piskótát megkentem házi baracklekvárral, rászeleteltem kb. fél cm vastagon a banánkarikákat, majd beborítottam a csokikrémmel. A süti tetejére margarinban főzőcsokit (tortabevonót) olvasztottam, (tejfehérje érzékenyeknek: szintén tejmentes legyen, Lidl főzőcsokija jó, Figaro és társai nem jók!), ezt is vízfürdő felett, mert anélkül könnyen odaéghet. Így is folyamatosan kevergettem. Ne rögtön zúdítsuk a csokit a krémre, mert a forró csokitól megolvad, kicsit hűtöttem, ami csak annyiból állt, hogy kicsit lötyböltem a kanállal.

Én először mindig a főzött krémet készítem el, és elég sokáig hagyom, hogy kihűljön. Majd megsütöm a piskótát, azt is hagyom kihűlni. Ha a baracklekvár nehezen kenhető, mikróban picit meg lehet melegíteni.  A szobahőmérsékletű főzött krémhez is mindig szobahőmérsékletű margarint keverjük, különben ki fog csapódni a zsiradék a krémben. (Ha ilyesmi megtörténik, pici porcukorral lehet korrigálni, rosszabb esetben újat kell készíteni. Vénusszal még sosem történt, régen vajjal nagyon sokszor… A mai napig rejtély számomra, ez miért történik…)

Ezt a csokikrémet nagyon sokszor használom süteménykehez, kiváló tortákhoz, ha több réteg piskótatortát készítek, akkor a krémből is dupla adag szükséges.

Parasztházak napjainkban: igen vagy nem?

Napjainkban sok fiatal kizárólag új építésű, modern lakásokat keres, a régi házakat elkerülik. Ennek sok előnye van, nem kell tervezni, kivitelezőkkel egyeztetni, komplett házfelújítást levezényelni. Hátránya az ára, mivel a régi parasztházak, főleg vidéken akár telekáron is megkaphatók.

Szakmaiság

Nagyon fontos szabály: soha, senki ne kezdjen úgy régi parasztház felújításába, hogy előtte nem egyeztet szakemberrel.  Egy ilyen háznak nagyon sok baja lehet, viszont minden „betegsége” kezelhető, kisebb, vagy kicsit nagyobb ráfordítással. Ahogyan ma is, régen is voltak jól és rosszul megépített házak. Viszont ha kifogunk egy jól megépített házat, sokkal élhetőbb otthon lehet belőle varázsolni, mintha napjaink új építőanyagait használnánk.

Kompromisszumok

Az elődeink által tervezett és megépített házak nem biztos, hogy a mai kor igényéhez igazodtak. Egy ilyen ház felújításakor abból kell főznünk, amink van. Fel kell adnunk egyes elképzeléseinket, kívánságainkat. Pl. kötött a ház elrendezése, a hosszan elnyúló forma nem sok lehetőséget ad, de kis kreativitással ez is kezelhető.

Tévhitek

Sokan vannak azon a véleményen, hogy az ilyen házaknak rossz az energetikája. Igen, valóban nem a mai előírásoknak megfelelően születtek, de egy értelmes felújítással ugyanúgy meg tud felelni a mai követelményeknek, mint egy új építésű. Ami az anyagokat illeti: a régen, sokszor kézzel készült anyagok sokszor magasabb minőségűek, mint a mai, sorozatgyártással készült termékek.

Stílus és hangulat

Minden ilyen és hasonló ingatlan biztos, hogy szerelem első látásra kell legyen. A stílus vagy tetszik, vagy nem. Akkor tökéletes, ha a belső igazodik a külső jegyekhez. Ne akarjunk mindenáron glamourt őseink által (sokszor bölcsebben átgondolt) megépített házba, mindenképpen az önazonos berendezésben gondolkodjunk.

Fonott kalács recept

A bejegyzés címe lehetne az is, hogy "avantgárd fonással készült" fonott kalács (Köszi Karcsi a megfogalmazást! :), de maradjunk egyenlőre annál, hogy ez fonott kalács.

Sok receptet elolvastam, mielőtt belevágtam, mert az igazat megvallva, bármennyire szeretek (és tudok is)  sütni, nem vagyok a kelt tészták királynője.

Egyrészt azért, mert ez egy elég nehéz műfaj, sok múlik a liszten, az élesztőn, a hőmérsékleten, és a recepten is. Az interneten nagyon sok recept van különböző péksüteményekről, és mindenki állítja, hogy mennyire egyszerű is a dolog. Igen, egyszerű, ha sokat gyakoroljuk, és tudjuk mikor lesz jó valami, és mikor nem.

Szóval, ez a recept egy kicsit változtatható az összetevőket illetően, azt is leírom, hogy én miben változtattam.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
(sok helyen finomlisztet, sok helyen rétes lisztet olvastam. Én a következő keveréket használtam: 35 dkg süteményliszt (itt: polohrubá vyberová) és 15 dkg finomliszt.)

2,5 dl tej
(nyilván nem tejjel készítettem, hanem ezúttal vízre cseréltem, abban is felfut az élesztő, mert lesz benne cukor!, ha lett volna otthon mandulatejem, azzal készítem, de most csak szója volt, és azt a gyerek miatt nem akartam használni)

3 evőkanál cukor
(ezt később soknak találtam, legközelebb biztosan kevesebbet teszek bele)

1/2 kocka élesztő (20g)

2 tojás sárgája

1 teáskanál só

1 vaníliás cukor

50 g olvasztott vaj
(tejérzékenyeknek vajmentes margarin: vénusz sütőmargarin vagy wajo, Szlovákiában egyedül a Palmarin teljesen vajmentes, legalábbis én még mással nem találkoztam)
Margarinom nem volt otthon, 50 g olajat tettem, és így is működött.

Klasszikus eljárás: langyos folyadék+cukor+élesztő.
A lisztet szitálni kell!
Liszthez + só, vaníliás cukor, hozzáöntjük a felfuttatot élesztőt, majd elkezdjük dagasztani, közben hozzátesszük a tojások sárgáját, majd az olvasztott margarint vagy vajat (kinek mi jó) lassan öntjük hozzá és továbbdagasztjuk. Ha kész van, félretesszük kelni. Akkor van kész, ha a tészta nem ragad már sem a kezünkhöz, sem a tál falához.

Kb. fél óra alatt nekem a kétszeresére kelt. Ekkor jön a mutatvány a fonásokkal. Ebből a 1/2 kg lisztből kettő kisebb kalácsot tudunk készíteni. Állítólag a hatos fonás könnyű, de nekem ez sem sikerült elsőre.
És itt csúnyán elbuktam. Azt gondoltam 1x megnézek egy youtube videót és menni fog.. Hát nem ment. Ilyen avantgárd rendszertelen fonás lett, de az az igazság nem volt már türelmem vele szórakozni, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a tészta:

Felvert egész tojással kentem meg. Ne csak a sárgájával kenjétek, mert akkor a sütőben hamar meg fog égni.

Miután ilyen kuszán összefontam, hagytam még kb. 15 percig kelni, és úgy ment a 180 fokos sütőbe (nem légkeveréses) 25-30 percre.

Ott azért már látszott, hogy nem baj, ha nem precíz a fonás, azért lesz belőle valami.

Rácson hagytam kihűlni.

Az eredmény egy nagyon puha, omlós, foszlós kalács, amiből az egyik pillanatok alatt elfogyott.

Társasházi előkert-gondok...

Amikor  blogot kezdtem írni, kifejezetten belső terek inspiráltak, ezért is lett a blog címe "Tető alatt". Minden ami tető alá kerül, a szabad ég alatti dolgok, mint terasz, kert, nem igazán voltak eddig témák a blogon.

De eljött ez a nap is, amikor meguntam, hogy a környezetem olyan, amilyen, és bizony itt is be kell vetnem minden tudásomat, ha nem akarom tovább nézni, amit eddig néztem.

A történethez hozzátartozik, hogy idén nyáron adták át a hőszigetelt lakótömbünket. A felújítás alatt nagyon sokszor morcoskodva tértem haza, amit itt most nem részleteznék. Elég annyi, hogya munkák befejezte után alig vártam hogy minden tokkal-vonóval eltűnjön.

Aztán eljött a nap, amikor azt láttam, pár zsák homokot kaparnak szét az eltakaríthatatlan építési törmeléken. De még ekkor sem szólt senki, mindenki már alig várta, hogy vége legyen a hőszigetelésnek.

Egy-két hét után viszont elkezdett nőni a gaz. És hagytuk! Ez főleg a mi bejáratunkat és az előző bejáratot érintette, ugyanis előttünk van a két legnagyobb szabad terület. Ez bejáratonként, a bejárat mindkét oldalán egy 5.20 x 5.80 m-es területet jelent. Mindez kétszer!

Hagytuk, hogy térdig érjen.... Akkor elégeltem meg, és egy koraeste, (ami nem volt a legjobb választás, mert nagyon hamar ránk sötétedett), neki álltam kézzel kihúzni a térdig érő gazt. És láss csodát: 20 percen belül 4 szomszédom jött le segíteni, a kétszer több mint 25 nm-es területet egy óra alatt kipucoltuk!

Most kb. így néz ki:

Akkor hirtelen kétoldali szegélyként ültettünk bele egy kis "büdöske" virágot, amely neve hivatalosan: bársonyvirág! Valamint később került még ide páfrány, és pár szál hibiszkusz amit a barátnőmtől kaptam.

Most érett meg bennem a gondolat, hogy ezt szépen, tervezetten is meg lehet csinálni. Egyik oldalon  már az egyik kedves szomszédunk szisztematikusan elkezdte beültetni a területet, virágszegélyt akaított ki, és telepített két sor levendulát.

Tudom, hogy a legjobb egy szakszerű kerttervezés lenne, de amennyire nem találni erre (sem) szakembert, mire mindent elolvasok, utánnanézek, utánnajárok, megtervezem, beültetem, sok idő fog eltelni, így most megteszem a legtöbbet, amit tehetek.

A terveim a következőek:

- földdel feltölteni kicsit a  területet, mert ugye a régi földet betakarták pici homokkal, alig tudunk leásni, és valamibe ültetni
- megoldani, hogy a gaz ne terjedjen - mivel az első bejárat eddig még kevésbé aktív, beszélni szeretnék az ottani házmesterrel, van e elképzelésük az előkert rendezéséről, mert minden munka hiábavaló lesz, ha hagyják elburjánzani a területüket.

Itt látható, hogy a szomszéd bejárat előtt, max. kétszer lekaszálták a gyomot amikor már majdnem combközépig ért, most újra így néz ki:

- levendulát mindenképpen szeretnék, főleg így, hogy a másik oldalon már került néhány tő beültetésre.
- terülő növényzetre is szükség van, mely védené a területet a gazosodástól.
- virágzó bokrok, melyek egész nyáron virágzanak
- virágszegély, ez majd épp ami szezonálisan virágzanak. - ezt még jól ki kell találnom.

Készítettem pár fotót a háztömbünk melletti járdáról ahol közlekedünk, végigjártam hol milyen  előkertek vannak, majd egy utcával feljebb is körbenéztem, ott hogyan oldották meg a bejárat előtti területet.

Ez a mi tömbünkben a távolabbi bejáratok körüli kertek:
Jóval kisebbek, mint ami előttünk van :)

Ezt egy utcával feljebb fotóztam, nekem nagyon tetszik, ahogy a zöld beborítja a meredek falat:

Ez pedig a házunk előtt járda másik oldala, a város gondozza. Erre kapacitása a lakóknak nem nagyon van, a város dolgozói időnként lekaszálják. Ezen is lenne még munka bőven.

 Ez az utacska a szőlőskertek alatt vezet a domboldalban, régen nagyon sokat jártam erre futni.

Ez pedig a házunk, a felsőbb utcából nézve. Az eréklyem a túloldalon, pazar kilátással.

Sok mindent próbálok szem előtt tartani, körbejártam, ki hol mit ültetett, próbáltam inspirálódni, ötleteket lesni, de nem sok sikerrel jártam. Általában a többi lakó is ugyanebben a cipőben jár, hőszigetelés előtt, vagy után vannak, és még nem jutottak odáig, hogy a kertet szépítenék.
Viszont beköszöntött az ősz, most van ideje az ültetlésnek, illetve még tavasszal, de a területet látva, jó nagy munka lesz ez, jobb ha még idén belekezdek!

Levendulából készült koszorú

A nyár nagy slágere a levendula és nem is olyan régen, még csak várva-vártam hogy virágozzon, és még apró bimbókként szerettem volna levágni, még mielőtt virágzásnak indul. Ezt ismét elszalasztottam, és már virágzott, de talán még így is jó lesz, hogy koszorút készítsek belőle.

Azért lett volna jobb még virágzás előtt, mert az elszáradt virág előbb utóbb lepotyog, és állandóan hullani fog a koszorúról, mondjuk engem ez nem zavar, maximum többször összesöprök alatta, de mivel nem ajtóra helyezem majd, a sok mozgás miatt talán nem is fog annyira hullani.

"Rövid" esti projekt volt :) Először csak a bokrok aljáról azért nyestem le pár köteg szálat, hogy ne akadályozzon a közlekedésben :) Ugyanis a bokor már akkorára nőt, hogy néha kerülgetnem kellett. 

Miután kicsit szétválogattam a hosszabb és rövidebb szálakat, apró csokrokat köttöttem belőlük, amit egy koszorúhoz szerettem volna használni.

Ezeket a kis bokrétákat helyeztem egymás után a fonott háncs koszorúalapra, amit kb. 2 euróért vásároltam az egyik virágosnál. Nem volt szabályos kör alakú, ezért elég sokat kellett törnöm a fejem, melyik kis csokrot hová pakoljam, hogy saccperkábé kör alakot kapjak. Talán sikerült. Ezért is ilyen jó sűrű, mert korrigálnom kellett az egyenletlenségeket.

Első olyan levendulás "projektem" amihez nem szárított levendulát használtam, ugyanis, miután megszárad, már nem tudtam volna vele így dolgozni.
Most még hajlékonyak voltak az ágacskák, engedték hogy formázzam őket, szárazzal már nem tudtam volna ezt megtenni. Ez így fog megszáradni, koszorúba kötve.

A kis bokrétákat egyesével, egymás után kötöztem a koszorúalapra.
Ha forgalmas helyre kerül, pl. ajtóra szánjuk, akkor ajtónyitáskor, záráskor, elkerülhetetlen, hogy a szárított virágok ne hulljanak. Ha szeretnénk valamennyire mérsékelni, akkor megróbálhatjuk fixálni kicsit a kompozíciót. Mivel én nem oda szánom, nem használtam semmit fixálásra, de ha kellene, valószínűleg hajlakkal fújnám be, de mivel nem próbáltam, nem tudom működik e.
Mindenesetre, bárhová kerül, azt hiszem mindehol szemetgyönyörködtető látványt nyújt.

Varrogató: rácsvédő készítése

Megoszlanak a vélemények a rácsvédő használatáról, a legnagyobb vitát az váltja ki, biztonságos e a használata. SOk fórumot elolvastam, előnyét, hátrányát egyaránt, de látva a kisember szokásait, úgy gondoltam, mégiscsak készítek egyet, aztán ha majd nem válik be, lebontjuk.

Mindenképpen én szerettem volna készíteni húgom kislányának, egyrészt azért, mert a boltokban nem találtunk olyat ami tetszett volna, másrészt pedig azért, mert gyereknek készíteni bármit is, az egyik legjobb dolog a világon :)

ELőször is megnéztem, milyen maradékok voltak otthon a kanapéfelújításból. Akkor elég jó cuccokat rendeltem, volt amit nem is használtunk, így volt bőven matéria ezekből az 1 cm vastag szivacsokból.

Az egy centiméter vastag szivacshoz még tettem egy vastagabb flízt is, így kétoldalas volt, de a baba oldalához mindenképpen a keményebb oldalát használjuk! Nem történhet meg, hogy belefúrja a puha anyagba az arcát. 

A leírás 120x60 cm kiságy rácsvédőjéhez készült.

Először is méretre vágtam a szivacsokat, és összeöltöttem a két réteget. 

Ezeknek az anyagoknak varrtam egy kárpitozáshoz használt technikai anyagból ún. "lutrasil" ejtsd "lutraszil" anyagból egy tokot. Nem tudom sajnos mi a magyar megfelelője, Szlovákiában ez így kapható. Létezik vékonyabb és vastagabb is, a párnákat is ebből varrják a kanapékra. 

Ezeket más munkák eldolgozására, tisztázására is használják, de láttam már fóliasátorban is, és színpadi építményekben is :) 

Itt meg is tudjátok nézni, amit ilyen körölményesen próbálok elmagyarázni :)

Arra varrtam rá a mintás pamutvászon anyagot. A lutraszilt ilyen tekercsben rendeltem, és sok mindent készítettem már belőle. Az ebből készült zsákokban tárolok használaton kívüli ridikülöket, cipőket, így védem őket karctól, portól bármitől. Lehet a gardróbom is megérne egy posztot, haha!! :)

Valójában a legtöbb időt a megkötők elkészítése vette igénybe. Ferdepántokat készítettem, és azokból varrtam a kötözőket. A kötöző ne legyen túl hosszú, a baba biztonsága érdekében! Ne tudja kikötni, és ne okozzon semmilyen biztonsági kockázatot. A rácsvédő használata ellen szóló érvek, a fulladásveszély elősorban ebből követekezett, hogy a baba kikötötte a megkötőket, nem a párnába fúrt arc volt a fulladás oka.

Elég sokat válogattam a textileket, de igazi kislányos szett állt össze. Valamit még biztosan készíteni fogok a maradék anyagokból.

Az igazság az, hogy alig vártam, hogy kipróbáljam hogyan áll össze. 

Ez még a szabás-varrás pillanatában készült. A magasság individuális, lehet készíteni magasabbat is, ez 18 cm magasságú volt. Eldolgozáshoz 1-1 cm hagytam rá.

A saját készítésű ferdepántból varrt szalagokat gyönyörű masnira lehet kötni. Mindennek a titka a vasalás. Minden apró részletet vasaltam készítés közben. Mivel pamutvászon ez is, nem pedig boltan kapható szalag, megkötéskor nagyon merev ha jól meghúzzuk, én is nagyon nehezen kötöm ki, tehát nem valószínű, hogy a baba kibontja. Selyemtapintású, szatén, csúszós anyagokat ne használjunk.

Azért arra is figyeltem, hogy paszoljon a felnőtt szetthez, a lila ágytakaróhoz. :)

Kétféle anyagból van a tölteléke, egyik puhább, a másik masszívabb, de mindenképpen így kellett használnom, mert keveseltem az 1 cm szivacsvastagságot, mert csak az volt itthon. A baba felé eső oldal mindenképpen a masszívabb legyen, soha ne legyen puha, amibe belefúrja az arcát.

A rácsvődőre azért volt szükség, mert ahogy nőtt, egyrészt odakoppintotta a fejét a rácshoz, amitől felébredt, és nem tudott aludni, másrészt kidugta kezét-lábát, és nem tudta visszahúzni.

De az utolsó képből talán látszik, mennyire érte meg vele dolgozni :)))