2018. szeptember 25., kedd

Társasházi előkert-gondok...

Amikor  blogot kezdtem írni, kifejezetten belső terek inspiráltak, ezért is lett a blog címe "Tető alatt". Minden ami tető alá kerül, a szabad ég alatti dolgok, mint terasz, kert, nem igazán voltak eddig témák a blogon.

De eljött ez a nap is, amikor meguntam, hogy a környezetem olyan, amilyen, és bizony itt is be kell vetnem minden tudásomat, ha nem akarom tovább nézni, amit eddig néztem.

A történethez hozzátartozik, hogy idén nyáron adták át a hőszigetelt lakótömbünket. A felújítás alatt nagyon sokszor morcoskodva tértem haza, amit itt most nem részleteznék. Elég annyi, hogya munkák befejezte után alig vártam hogy minden tokkal-vonóval eltűnjön.

Aztán eljött a nap, amikor azt láttam, pár zsák homokot kaparnak szét az eltakaríthatatlan építési törmeléken. De még ekkor sem szólt senki, mindenki már alig várta, hogy vége legyen a hőszigetelésnek.

Egy-két hét után viszont elkezdett nőni a gaz. És hagytuk! Ez főleg a mi bejáratunkat és az előző bejáratot érintette, ugyanis előttünk van a két legnagyobb szabad terület. Ez bejáratonként, a bejárat mindkét oldalán egy 5.20 x 5.80 m-es területet jelent. Mindez kétszer!

Hagytuk, hogy térdig érjen.... Akkor elégeltem meg, és egy koraeste, (ami nem volt a legjobb választás, mert nagyon hamar ránk sötétedett), neki álltam kézzel kihúzni a térdig érő gazt. És láss csodát: 20 percen belül 4 szomszédom jött le segíteni, a kétszer több mint 25 nm-es területet egy óra alatt kipucoltuk!

Most kb. így néz ki:





Akkor hirtelen kétoldali szegélyként ültettünk bele egy kis "büdöske" virágot, amely neve hivatalosan: bársonyvirág! Valamint később került még ide páfrány, és pár szál hibiszkusz amit a barátnőmtől kaptam.

Most érett meg bennem a gondolat, hogy ezt szépen, tervezetten is meg lehet csinálni. Egyik oldalon  már az egyik kedves szomszédunk szisztematikusan elkezdte beültetni a területet, virágszegélyt akaított ki, és telepített két sor levendulát.



Tudom, hogy a legjobb egy szakszerű kerttervezés lenne, de amennyire nem találni erre (sem) szakembert, mire mindent elolvasok, utánnanézek, utánnajárok, megtervezem, beültetem, sok idő fog eltelni, így most megteszem a legtöbbet, amit tehetek.

A terveim a következőek:

- földdel feltölteni kicsit a  területet, mert ugye a régi földet betakarták pici homokkal, alig tudunk leásni, és valamibe ültetni
- megoldani, hogy a gaz ne terjedjen - mivel az első bejárat eddig még kevésbé aktív, beszélni szeretnék az ottani házmesterrel, van e elképzelésük az előkert rendezéséről, mert minden munka hiábavaló lesz, ha hagyják elburjánzani a területüket.

Itt látható, hogy a szomszéd bejárat előtt, max. kétszer lekaszálták a gyomot amikor már majdnem combközépig ért, most újra így néz ki:



- levendulát mindenképpen szeretnék, főleg így, hogy a másik oldalon már került néhány tő beültetésre.
- terülő növényzetre is szükség van, mely védené a területet a gazosodástól.
- virágzó bokrok, melyek egész nyáron virágzanak
- virágszegély, ez majd épp ami szezonálisan virágzanak. - ezt még jól ki kell találnom.

Készítettem pár fotót a háztömbünk melletti járdáról ahol közlekedünk, végigjártam hol milyen  előkertek vannak, majd egy utcával feljebb is körbenéztem, ott hogyan oldották meg a bejárat előtti területet.

Ez a mi tömbünkben a távolabbi bejáratok körüli kertek:
Jóval kisebbek, mint ami előttünk van :)







Ezt egy utcával feljebb fotóztam, nekem nagyon tetszik, ahogy a zöld beborítja a meredek falat:



Ez pedig a házunk előtt járda másik oldala, a város gondozza. Erre kapacitása a lakóknak nem nagyon van, a város dolgozói időnként lekaszálják. Ezen is lenne még munka bőven.




 Ez az utacska a szőlőskertek alatt vezet a domboldalban, régen nagyon sokat jártam erre futni.


Ez pedig a házunk, a felsőbb utcából nézve. Az eréklyem a túloldalon, pazar kilátással.



Sok mindent próbálok szem előtt tartani, körbejártam, ki hol mit ültetett, próbáltam inspirálódni, ötleteket lesni, de nem sok sikerrel jártam. Általában a többi lakó is ugyanebben a cipőben jár, hőszigetelés előtt, vagy után vannak, és még nem jutottak odáig, hogy a kertet szépítenék.
Viszont beköszöntött az ősz, most van ideje az ültetlésnek, illetve még tavasszal, de a területet látva, jó nagy munka lesz ez, jobb ha még idén belekezdek!




2018. június 11., hétfő

Levendulából készült koszorú

A nyár nagy slágere a levendula és nem is olyan régen, még csak várva-vártam hogy virágozzon, és még apró bimbókként szerettem volna levágni, még mielőtt virágzásnak indul. Ezt ismét elszalasztottam, és már virágzott, de talán még így is jó lesz, hogy koszorút készítsek belőle.

Azért lett volna jobb még virágzás előtt, mert az elszáradt virág előbb utóbb lepotyog, és állandóan hullani fog a koszorúról, mondjuk engem ez nem zavar, maximum többször összesöprök alatta, de mivel nem ajtóra helyezem majd, a sok mozgás miatt talán nem is fog annyira hullani.

"Rövid" esti projekt volt :) Először csak a bokrok aljáról azért nyestem le pár köteg szálat, hogy ne akadályozzon a közlekedésben :) Ugyanis a bokor már akkorára nőt, hogy néha kerülgetnem kellett. 



Miután kicsit szétválogattam a hosszabb és rövidebb szálakat, apró csokrokat köttöttem belőlük, amit egy koszorúhoz szerettem volna használni.



Ezeket a kis bokrétákat helyeztem egymás után a fonott háncs koszorúalapra, amit kb. 2 euróért vásároltam az egyik virágosnál. Nem volt szabályos kör alakú, ezért elég sokat kellett törnöm a fejem, melyik kis csokrot hová pakoljam, hogy saccperkábé kör alakot kapjak. Talán sikerült. Ezért is ilyen jó sűrű, mert korrigálnom kellett az egyenletlenségeket.




Első olyan levendulás "projektem" amihez nem szárított levendulát használtam, ugyanis, miután megszárad, már nem tudtam volna vele így dolgozni.
Most még hajlékonyak voltak az ágacskák, engedték hogy formázzam őket, szárazzal már nem tudtam volna ezt megtenni. Ez így fog megszáradni, koszorúba kötve.

A kis bokrétákat egyesével, egymás után kötöztem a koszorúalapra.
Ha forgalmas helyre kerül, pl. ajtóra szánjuk, akkor ajtónyitáskor, záráskor, elkerülhetetlen, hogy a szárított virágok ne hulljanak. Ha szeretnénk valamennyire mérsékelni, akkor megróbálhatjuk fixálni kicsit a kompozíciót. Mivel én nem oda szánom, nem használtam semmit fixálásra, de ha kellene, valószínűleg hajlakkal fújnám be, de mivel nem próbáltam, nem tudom működik e.
Mindenesetre, bárhová kerül, azt hiszem mindehol szemetgyönyörködtető látványt nyújt.




Varrogató: rácsvédő készítése

Megoszlanak a vélemények a rácsvédő használatáról, a legnagyobb vitát az váltja ki, biztonságos e a használata. SOk fórumot elolvastam, előnyét, hátrányát egyaránt, de látva a kisember szokásait, úgy gondoltam, mégiscsak készítek egyet, aztán ha majd nem válik be, lebontjuk.

Mindenképpen én szerettem volna készíteni húgom kislányának, egyrészt azért, mert a boltokban nem találtunk olyat ami tetszett volna, másrészt pedig azért, mert gyereknek készíteni bármit is, az egyik legjobb dolog a világon :)

ELőször is megnéztem, milyen maradékok voltak otthon a kanapéfelújításból. Akkor elég jó cuccokat rendeltem, volt amit nem is használtunk, így volt bőven matéria ezekből az 1 cm vastag szivacsokból.


Az egy centiméter vastag szivacshoz még tettem egy vastagabb flízt is, így kétoldalas volt, de a baba oldalához mindenképpen a keményebb oldalát használjuk! Nem történhet meg, hogy belefúrja a puha anyagba az arcát. 

A leírás 120x60 cm kiságy rácsvédőjéhez készült.




Először is méretre vágtam a szivacsokat, és összeöltöttem a két réteget. 
Ezeknek az anyagoknak varrtam egy kárpitozáshoz használt technikai anyagból ún. "lutrasil" ejtsd "lutraszil" anyagból egy tokot. Nem tudom sajnos mi a magyar megfelelője, Szlovákiában ez így kapható. Létezik vékonyabb és vastagabb is, a párnákat is ebből varrják a kanapékra. 
Ezeket más munkák eldolgozására, tisztázására is használják, de láttam már fóliasátorban is, és színpadi építményekben is :) 
Itt meg is tudjátok nézni, amit ilyen körölményesen próbálok elmagyarázni :)

Arra varrtam rá a mintás pamutvászon anyagot. A lutraszilt ilyen tekercsben rendeltem, és sok mindent készítettem már belőle. Az ebből készült zsákokban tárolok használaton kívüli ridikülöket, cipőket, így védem őket karctól, portól bármitől. Lehet a gardróbom is megérne egy posztot, haha!! :)




Valójában a legtöbb időt a megkötők elkészítése vette igénybe. Ferdepántokat készítettem, és azokból varrtam a kötözőket. A kötöző ne legyen túl hosszú, a baba biztonsága érdekében! Ne tudja kikötni, és ne okozzon semmilyen biztonsági kockázatot. A rácsvédő használata ellen szóló érvek, a fulladásveszély elősorban ebből követekezett, hogy a baba kikötötte a megkötőket, nem a párnába fúrt arc volt a fulladás oka.




Elég sokat válogattam a textileket, de igazi kislányos szett állt össze. Valamit még biztosan készíteni fogok a maradék anyagokból.



Az igazság az, hogy alig vártam, hogy kipróbáljam hogyan áll össze. 

Ez még a szabás-varrás pillanatában készült. A magasság individuális, lehet készíteni magasabbat is, ez 18 cm magasságú volt. Eldolgozáshoz 1-1 cm hagytam rá.


A saját készítésű ferdepántból varrt szalagokat gyönyörű masnira lehet kötni. Mindennek a titka a vasalás. Minden apró részletet vasaltam készítés közben. Mivel pamutvászon ez is, nem pedig boltan kapható szalag, megkötéskor nagyon merev ha jól meghúzzuk, én is nagyon nehezen kötöm ki, tehát nem valószínű, hogy a baba kibontja. Selyemtapintású, szatén, csúszós anyagokat ne használjunk.




Azért arra is figyeltem, hogy paszoljon a felnőtt szetthez, a lila ágytakaróhoz. :)


Kétféle anyagból van a tölteléke, egyik puhább, a másik masszívabb, de mindenképpen így kellett használnom, mert keveseltem az 1 cm szivacsvastagságot, mert csak az volt itthon. A baba felé eső oldal mindenképpen a masszívabb legyen, soha ne legyen puha, amibe belefúrja az arcát.

A rácsvődőre azért volt szükség, mert ahogy nőtt, egyrészt odakoppintotta a fejét a rácshoz, amitől felébredt, és nem tudott aludni, másrészt kidugta kezét-lábát, és nem tudta visszahúzni.


De az utolsó képből talán látszik, mennyire érte meg vele dolgozni :)))




2018. május 14., hétfő

Futóka móka

Régen az otthonokat kétféle szempontból értékeltem. Otthonosoan érzem e ott magam, vagy nem, illetve hogy egyedi e vagy sem. Minden esetben megállapítottam, hogy sehol nem éreztem az "otthon" hangulatot, ahol nem voltak növények. És lehet hogy a lakás berendezése elég magas költségvetésen futott, a hangulat nem jött át.

Tudom, hogy van az a típusú tulajdonos, aki mellett sajnos nem maradnak meg a növények. Nem azért mert egyenesen irtaná őket, de valahogyan nem sikerül a gondozásuk. Ennek több oka is lehet, nem megfelelő tájolás, fényviszonyok, vagy csak nem találjuk el a növény vízigényét.

Most mutatok egy jópofa megoldást, talán az egyik legigénytelenebb szobanövényről, ami talán kicsit méltánytalanul érdemelte ki ezt a jelzőt, de a futókától egyszerűbb, és könyebben gondozható növényt nem igazán ismerek, ezért is próbáltam ezekkel a kis fiatal hajtásokkal kicsit zöldebbé tenni az otthonomat. Bízom benne, hogy szépen fejlődnek majd, és hamarosan dús növényzettel örvendeztetnek meg. 

A szobai futóka szempontjából jó, ha egy igénye teljesül, úgy helyezzük el, hgy érje elég fény, de ne tegyük tűző napra. Egyébként szerény igényei vannak, mérsékelt öntözés, 18-24 fok közötti hőmérséklet. Időnként tápoldatozni szükséges, bevallom, az enyémek még soha nem kaptak, mióta nálam laknak. Lehet dúsabban kúszna, ha nem hanyagolnám őket ennyire.

No de száz szónak is egy a vége, gyönyörű "zöld fal" alakítható ki általa, mert nagyon egyszerűen szaporítható. Egy-egy hajtását levágva pár hét alatt kigyökerezik és akkor mehet a cserépbe. Általános virágföldet használtam, szóval, semmi extrát nem kapott.
Amit viszont mindig ugyanúgy csinálok, akárhányszor is ültettem belőle új cserepekbe, mindig két szálat ültetek egy cserépbe, hogy rögtön kétfelé ágazzon. Ha több hajtásunk van, mehet bele nyugodtan 3-4 is, többfelé fog futni, és nagyon látványos eleme lesz otthonunknak.







Ezek a márványos színű levek akkor a legszebbek ha a növényt elég fény éri, ha nem kapnak elég fényt, akkor kicsit jobban bezöldülnek. 
Nálam most ezen a létrapolcon állnak, ez egy nemrégi szerzeményem, amit még kicsit át szeretnék alakítani, de addig is a növények szépen egységes kaspókban elfoglalták rajta helyüket az ablak mellett.


A "zöldesítés" kb. egy szombat délelőttömet vette igénybe, anyagköltsége minimális volt: egy csomag 10 l-es általános virággföld, és pár db. ikeás fehér kaspó a legegyszerűbb fajtából.

A növény-hajtások az én régebben ültetett futókáimról, illetve anyukám futókáiról származnak. Ismerősöket is érdemes körbekérdezni, néha megdobnának e bennünket egy-egy hajtással, mert az a tapasztalatom, az ilyen szobanövényekről származó hajtások nálam sokkal strapabíróbbak voltak, mint az üzletben vásárolt szobanövények.



2018. április 11., szerda

A klasszikus galériafal

Biztosan sok olyan összaállítást láttatok, olvastatok már, amelyek a galériafalak tervezéséről és megvalósításáról szóltak.

Ezekre gondolok:


Jómagam is írtam már a témában, amit itt és itt találtok.

Igen ám, de ezek általában minimál stílusú, modert, letisztult enteriőrökben valósultak meg. De mi van akkor, ha klasszikus képekkel kell ugyanezt elérnünk?

Egy nemrégi lakberendezési tanácsadásom során győztem meg a tulajokat, hogy a klasszikus képeket is érdemes ilyen koncepcióban elhelyezni. Vevők voltak az ötletre, mert szebbnél szebb képek kerültek elő, amelyeket azelőtt nem tudtak hol elhelyezni.

Lássuk mivel győztem meg őket, talán másoknak is hasznos lehet :)




 Ezeket mondjuk, én kicsit szellősebben raktam volna fel:








 Ez nem a legjobb elrendezés, nem is tudom miért válogattam be... :) Hoppá...


























Fotók forrása: Pinterest