Körülbelül egy hete írtam, a kanapé újjászületésének előkészületeiről, akkor a következő képekkel végződött a blogbejegyzés:
Kanapé, fotel lebontva, szivacsok, anyagok előkészítve:
Nem sokáig tartott ez az állapot, mert egy szerdai napon került lebontásra az eredeti huzat, és két nap után, szombaton már építettük is vissza.
Az előző posztban írtam arról, hogy mennyire fontos, hogy az ilyen munkát profi végezze, mert hát be kell valljam, egy ilyen átalakítás nem olcsóbb, mint egy új kanapét venni.
Az előkészületekről a részleteket elolvashatjátok itt.
A bontásból származó hulladékot is újrahasznosítottuk, az ülőrész szivacsai és a párnák eredeti töltelékei is jó helyre kerültek, semmit nem dobtunk ki.
A lebontott anyagból a kerti hintára és garnitúrára varrok majd új párnákat, huzatokat, de ez majd egy következő projekt lesz.
Mivel sokszor előfordul, hogy elszenderedem a kanapén, fontos volt, hogy megfelelő minőségű matrac kerüljön. A szivacsra az anyag előtt került még egy réteg vékonyabb flíz.
A párnákon kívül még egy dolgot terveztünk át. A kanapé lábazati része eredetileg szivacs nélkül készült, a vázra szegecselték az anyagot, és semmi nem került alá. Mi ide tettünk egy 1 cm vastag szivacsot és flízt, hogy megadjuk azt a formát amit ez a bútor megkívánt, úgymond "testet" adtunk neki.
Itt talán látszik, amiről beszélek:
A párnákba poliészter golyók kerültek (nem összetévesztendő a polisztirol gyönggyel). Ilyen nagy csomagban érkezett, és bevallom, nem sajnáltam a tölteléket a párnákból. Eredetileg a gyártó darált szivacsot, vagy inkább szivacs törmeléket tett bele, és nyomorultul nyomott már mindenhol ha nekitámaszkodtam...
Egyébként a párnák voltak azok a darabjai a kanapénak, amelyek nem az eredeti formát kapták. Ezeket kicsit átterveztem, és mivel nagyon szeretem a tűzött ágyvégeket, kanapékat, kicsit ide is becsempésztük a gombokat, és a varrónő nagyon szépen levarrta a párnahuzatokat, pontosan úgy, ahogyan elképzeltem.
Amit az egészben imádok, azok a párnái... Nekidőlök, és azt érzem, hogy innét nem akarok felállni. Hívogató, ugye? :)
És most egy kis összefoglaló:
- az egész projekt kb. februártól májusig tartott (ez magába foglalta a tervezgetést, inspirációs képek nézegetését, anyagok felkutatását, kárpitos felkutatását, sok egyeztetést)
- az anyag a Mabiától származik (www.mabia.sk)
- a szivacsok, flíz, és töltőanyag a Daferától (www.dafera.sk)
- maga a munka szerdától szombatig tartott
- az egész projekt kb. egy ilyen típusú új kanapé árában van, de hogy miért nem újat vettem, azt már az előkészületek posztban megírtam (itt) - ezt most bútorboltosok ne olvassák :)
A sárga párnát és a sárga fotelt ezzel a képpel tudom magyarázni, ennek a szekrénynek a történetét egy következő posztban mesélem majd el :)
Nem sokáig tartott ez az állapot, mert egy szerdai napon került lebontásra az eredeti huzat, és két nap után, szombaton már építettük is vissza.
Az előző posztban írtam arról, hogy mennyire fontos, hogy az ilyen munkát profi végezze, mert hát be kell valljam, egy ilyen átalakítás nem olcsóbb, mint egy új kanapét venni.
Az előkészületekről a részleteket elolvashatjátok itt.
A bontásból származó hulladékot is újrahasznosítottuk, az ülőrész szivacsai és a párnák eredeti töltelékei is jó helyre kerültek, semmit nem dobtunk ki.
A lebontott anyagból a kerti hintára és garnitúrára varrok majd új párnákat, huzatokat, de ez majd egy következő projekt lesz.
Mivel sokszor előfordul, hogy elszenderedem a kanapén, fontos volt, hogy megfelelő minőségű matrac kerüljön. A szivacsra az anyag előtt került még egy réteg vékonyabb flíz.
Az anyag - tippeltek melyik szín lett a befutó?
Aminek örültem, hgoy nem kellett cserélni, azok ezek a hullámos rugók voltak:
Pár részlet a munkálatokról - aki a kék színű anyagra tippelt, igaza lett! :)
Itt talán látszik, amiről beszélek:
A párnákba poliészter golyók kerültek (nem összetévesztendő a polisztirol gyönggyel). Ilyen nagy csomagban érkezett, és bevallom, nem sajnáltam a tölteléket a párnákból. Eredetileg a gyártó darált szivacsot, vagy inkább szivacs törmeléket tett bele, és nyomorultul nyomott már mindenhol ha nekitámaszkodtam...
Egyébként a párnák voltak azok a darabjai a kanapénak, amelyek nem az eredeti formát kapták. Ezeket kicsit átterveztem, és mivel nagyon szeretem a tűzött ágyvégeket, kanapékat, kicsit ide is becsempésztük a gombokat, és a varrónő nagyon szépen levarrta a párnahuzatokat, pontosan úgy, ahogyan elképzeltem.
A munkáért örök hálával tartozom Gabinak, aki ezt a nem kis feladatot végezte, két keze munkáját soha nem fogom tudni eléggé meghálálni. Megfizethetetlen az a munka, amit két kézzel végez! Azt hiszem kicsit rokon lelkek is vagyunk, mert már az első találkozáskor félszavakból is megértettük egymást. Nagy köszönet Évának is, aki a huzatokat varrta, és tudom, hogy máskor is számíthatok a munkájára.
A keresztszemes párna nagymamám hagyatékából származik, a paszpólos sárga huzatút én varrtam a fotel és a kanapé kárpitjának maradék anyagából.
Egy before-after kép is:
És most egy kis összefoglaló:
- az egész projekt kb. februártól májusig tartott (ez magába foglalta a tervezgetést, inspirációs képek nézegetését, anyagok felkutatását, kárpitos felkutatását, sok egyeztetést)
- az anyag a Mabiától származik (www.mabia.sk)
- a szivacsok, flíz, és töltőanyag a Daferától (www.dafera.sk)
- maga a munka szerdától szombatig tartott
- az egész projekt kb. egy ilyen típusú új kanapé árában van, de hogy miért nem újat vettem, azt már az előkészületek posztban megírtam (itt) - ezt most bútorboltosok ne olvassák :)
A sárga párnát és a sárga fotelt ezzel a képpel tudom magyarázni, ennek a szekrénynek a történetét egy következő posztban mesélem majd el :)
Ez a kedvenc bejegyzésem a blogon. Néha-néha visszatérek elolvasni :)
VálaszTörlés