Most egy kicsit személyesebben érintem a lakber-témát, mert egy saját beszerzésemet szeretném elmesélni. Mert rátalálni valamire a régmúlt időkből iszonyatosan jó dolog!
A nappalim hamarosan kisebb változtatásokon esik át, ami annak köszönhető, hogy sikerült egy valódi cseh Jablonec nad Nisou-i csillárt beszereznem. Mondhatjuk, hogy megvettem a gombot a még nem létező kabáthoz.
Amikor megláttam egy képen egy online bazár oldalán, ahol egy szekrénysort hirdettek, rögtön rákérdeztem, hogy a csillár nem eladó-e. Az volt :) Az eladó nagyon szimpatikus volt, fiatalok, akik most formálják saját ízlésükre - feltételezem: megörökölt otthonukat. A csillár legalább 30 vagy több éves, hibátlan, minden része megvan, a vezetékeket eltakaró tölcsérforma van picit elszíneződve, de mivel kicsit átalakítom és ezt a részt nem fogom felhasználni, így ez sem jelent gondot.
Ez volt a kiindulási állapot (itt még eredeti helyén, ahol közben már elkezdődtek a felújítási munkálatok):
Miután hazahoztam, pár napot pihent, amíg eljutottam odáig, hogy mindent apró elemeire bontok, és szépen megtisztogatom.
Kimentem a konyhába, a székről a földre dobtam két ülőpárnát, arra tettem nagyon óvatosan, majd szépen leaggattam róla a láncokat.
Ha lett volna segítségem, akkor úgy csináltam volna, hogy egy-két biztos kéz tartja, nem teszem a földre, de így is sikerült megoldani a szétszerelését.
Elemeire bontásnál egy valamire kell nagyon vigyázni (azonkívül hogy ne törjük össze), hogy a pici sárgaréz drótok egyben maradjak. 20-30 év nem kevés, és habár egy ilyen darab nincs sokszor le-és fölöltöztetve, ki-be hajlításnál ezek a vékony kis szálak megadhatják magukat.
Elővettem egy méretes műanyag mosdótálat (lavórt), mert nem szerettem volna odakocogtatni sem a mosogató, sem a mosdó oldalához, és először mosogatószeres, majd ecetes vízben megmostam. Nagyon óvatosan, alig pár másodpercre mártottam csak vízbe az egyes részeket. Szerencsére csak poros volt, így könnyen megvoltam ezzel a feladattal. A konyhaasztalra törölközőt és jó sok vászonlepedőt tettem, és szépen egymás mellé pakolgattam a láncokat. Végig, mialatt ezzel foglalatoskodtam, azon gondolkodtam, vajon mi lehet a története. Kik vették? Ez már régen is nagyon drága volt, több hónapnyi átlagfizetést kellett erre félrerakni. Akik vették, mennyire szerethették, vigyáztak rá, megbecsülték, mert nagyon-nagyon jó állapotban volt.
Ha rajtam múlott volna, és ha nem lett volna szükség az asztalra, ezeket napokig el tudtam volna nézegetni :)
Miután megvoltam a láncokkal, a csillár kerületén lévő réz karikára csavarozott kis négyzet alakú üveglapokat is egyenként lecsavaroztam és azokat is a fenti módszerrel tisztítottam meg. Nem kevés türelem és kitartás kell egy ilyen munkához, de abban szerencsére nem szenvedek hiányt, kedvesem szerint az értelmező szótárba ezen fogalmakhoz nyogodtan oda lehet biggyeszteni a képemet. Nem mellesleg a mosómedvéhez is - de ez majd egy következő történet :)
És előkerült a jelzés is, ahogyan számítottam rá, a Jablonyeci "Jablonecké Sklárny" azaz jablonyeci üveggyár-ban készült. Talán nem kell mondanom, hogy a bohémiai kristály, legyen az csillár, poharak vázák mind ebből az üzemből kerültek ki, sajnos mára már a nagy cég felbomlott, és több kicsi folytatja és viszi tovább a csillogás eme kézi megmunkálását.
Kis kutakodás a neten, és megtudtam, hogy ezt a típust 1940-1960 között gyártották. Létezett egy kisebb méretű testvére, egy izzóval, az enyém 3 izzóval világít.
Ez a család kisebb tagja:
Picivel több kutatás után megtaláltam a céget, amely ma is gyártja ezt a modelt egy pici eltéréssel. A réz körívre már nem kerülnek négyzetalakú csiszolt kis lapocskák, a régi egyszerű forma egy kidolgozottabb, díszes megmunkálást kapott. Az összes egyéb eleme, forma ugyanaz. Itt tudjátok megtekinteni. és ami ma forgalomban van, így néz ki:
Az ismertetőből kiderült, hogy az egyik legkelendőbb és legkedveltebb model. Nem csoda, mert nemcsak nagyobb belmagasságú terekben, de alacsonyabbakban is szépen érvényesül.
Ezt én is megtudom erősíteni, mert nálam a szoba magassága 260 cm, és nem érzem, hogy esne a fejemre... Igaz, nem is tettem közlekedő útvonalba, a kávézóasztal fölé van belógatva.
Na de visszatérve a csillár-projektemhez, azóta vágytam rá, mióta ekletikus inspirációkat kezdtem nézegetni, és tervezgetni, hogy talán majd egyszer nekem is lehet ilyen az otthonomban... És láss csodát, egy nap szembejön az ember lányával a megfelelő darab. Nem kicsi, nem nagy, pont jó. A Kedves értetelenkedve állt előtte, hogy hogyan gondolom, de egy "Jó, végülis papírod van róla, hogy értesz hozzá" mondattal jóváhagyta.
Villanyszerelő apukámmal meg is egyeztünk, hogy másnap fel is függeszti. A láncból pár szemet kiszedtünk, és megbeszéltük, hogy a következő látogatásakor átszereli kisebb-és nagyobb fényerőt is biztosító rendszerre - ezzel a festésig várok, ami hamarosan majd úgyis aktuális.
Ezek nem a legjobb képek, de talán átjön a hangulat:
Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy nem hagyhatom "ebek harmincadjára" és ha nem kerül a nappaliba, akkor is szépen megtisztogatom, bedobozolom, amíg majd egy következő megbízásom során megfelelő helyre kerülhet. Nálam maradt, de tudom, hogy ez még mindig nem a végső helye. Álmaimban létezik egy másik hely, hatalmas ablakokkal, és ajtókkal, vitrines szekrénnyel, mélykék kanapéval, ahol méltó, végső helyére kerülhet. Egyszer. Talán majd egyszer.... Addig is őrizgetem, tudom, hogy nálam jó helyen van.
A nappalim hamarosan kisebb változtatásokon esik át, ami annak köszönhető, hogy sikerült egy valódi cseh Jablonec nad Nisou-i csillárt beszereznem. Mondhatjuk, hogy megvettem a gombot a még nem létező kabáthoz.
Amikor megláttam egy képen egy online bazár oldalán, ahol egy szekrénysort hirdettek, rögtön rákérdeztem, hogy a csillár nem eladó-e. Az volt :) Az eladó nagyon szimpatikus volt, fiatalok, akik most formálják saját ízlésükre - feltételezem: megörökölt otthonukat. A csillár legalább 30 vagy több éves, hibátlan, minden része megvan, a vezetékeket eltakaró tölcsérforma van picit elszíneződve, de mivel kicsit átalakítom és ezt a részt nem fogom felhasználni, így ez sem jelent gondot.
Ez volt a kiindulási állapot (itt még eredeti helyén, ahol közben már elkezdődtek a felújítási munkálatok):
Miután hazahoztam, pár napot pihent, amíg eljutottam odáig, hogy mindent apró elemeire bontok, és szépen megtisztogatom.
Kimentem a konyhába, a székről a földre dobtam két ülőpárnát, arra tettem nagyon óvatosan, majd szépen leaggattam róla a láncokat.
Ha lett volna segítségem, akkor úgy csináltam volna, hogy egy-két biztos kéz tartja, nem teszem a földre, de így is sikerült megoldani a szétszerelését.
Elemeire bontásnál egy valamire kell nagyon vigyázni (azonkívül hogy ne törjük össze), hogy a pici sárgaréz drótok egyben maradjak. 20-30 év nem kevés, és habár egy ilyen darab nincs sokszor le-és fölöltöztetve, ki-be hajlításnál ezek a vékony kis szálak megadhatják magukat.
Elővettem egy méretes műanyag mosdótálat (lavórt), mert nem szerettem volna odakocogtatni sem a mosogató, sem a mosdó oldalához, és először mosogatószeres, majd ecetes vízben megmostam. Nagyon óvatosan, alig pár másodpercre mártottam csak vízbe az egyes részeket. Szerencsére csak poros volt, így könnyen megvoltam ezzel a feladattal. A konyhaasztalra törölközőt és jó sok vászonlepedőt tettem, és szépen egymás mellé pakolgattam a láncokat. Végig, mialatt ezzel foglalatoskodtam, azon gondolkodtam, vajon mi lehet a története. Kik vették? Ez már régen is nagyon drága volt, több hónapnyi átlagfizetést kellett erre félrerakni. Akik vették, mennyire szerethették, vigyáztak rá, megbecsülték, mert nagyon-nagyon jó állapotban volt.
Ha rajtam múlott volna, és ha nem lett volna szükség az asztalra, ezeket napokig el tudtam volna nézegetni :)
Miután megvoltam a láncokkal, a csillár kerületén lévő réz karikára csavarozott kis négyzet alakú üveglapokat is egyenként lecsavaroztam és azokat is a fenti módszerrel tisztítottam meg. Nem kevés türelem és kitartás kell egy ilyen munkához, de abban szerencsére nem szenvedek hiányt, kedvesem szerint az értelmező szótárba ezen fogalmakhoz nyogodtan oda lehet biggyeszteni a képemet. Nem mellesleg a mosómedvéhez is - de ez majd egy következő történet :)
És előkerült a jelzés is, ahogyan számítottam rá, a Jablonyeci "Jablonecké Sklárny" azaz jablonyeci üveggyár-ban készült. Talán nem kell mondanom, hogy a bohémiai kristály, legyen az csillár, poharak vázák mind ebből az üzemből kerültek ki, sajnos mára már a nagy cég felbomlott, és több kicsi folytatja és viszi tovább a csillogás eme kézi megmunkálását.
Kis kutakodás a neten, és megtudtam, hogy ezt a típust 1940-1960 között gyártották. Létezett egy kisebb méretű testvére, egy izzóval, az enyém 3 izzóval világít.
Ez a család kisebb tagja:
 |
| Aragorn galery - sk |
Picivel több kutatás után megtaláltam a céget, amely ma is gyártja ezt a modelt egy pici eltéréssel. A réz körívre már nem kerülnek négyzetalakú csiszolt kis lapocskák, a régi egyszerű forma egy kidolgozottabb, díszes megmunkálást kapott. Az összes egyéb eleme, forma ugyanaz. Itt tudjátok megtekinteni. és ami ma forgalomban van, így néz ki:
 |
| Akkord.cz |
Az ismertetőből kiderült, hogy az egyik legkelendőbb és legkedveltebb model. Nem csoda, mert nemcsak nagyobb belmagasságú terekben, de alacsonyabbakban is szépen érvényesül.
Ezt én is megtudom erősíteni, mert nálam a szoba magassága 260 cm, és nem érzem, hogy esne a fejemre... Igaz, nem is tettem közlekedő útvonalba, a kávézóasztal fölé van belógatva.
Na de visszatérve a csillár-projektemhez, azóta vágytam rá, mióta ekletikus inspirációkat kezdtem nézegetni, és tervezgetni, hogy talán majd egyszer nekem is lehet ilyen az otthonomban... És láss csodát, egy nap szembejön az ember lányával a megfelelő darab. Nem kicsi, nem nagy, pont jó. A Kedves értetelenkedve állt előtte, hogy hogyan gondolom, de egy "Jó, végülis papírod van róla, hogy értesz hozzá" mondattal jóváhagyta.
Villanyszerelő apukámmal meg is egyeztünk, hogy másnap fel is függeszti. A láncból pár szemet kiszedtünk, és megbeszéltük, hogy a következő látogatásakor átszereli kisebb-és nagyobb fényerőt is biztosító rendszerre - ezzel a festésig várok, ami hamarosan majd úgyis aktuális.
Ezek nem a legjobb képek, de talán átjön a hangulat:
Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy nem hagyhatom "ebek harmincadjára" és ha nem kerül a nappaliba, akkor is szépen megtisztogatom, bedobozolom, amíg majd egy következő megbízásom során megfelelő helyre kerülhet. Nálam maradt, de tudom, hogy ez még mindig nem a végső helye. Álmaimban létezik egy másik hely, hatalmas ablakokkal, és ajtókkal, vitrines szekrénnyel, mélykék kanapéval, ahol méltó, végső helyére kerülhet. Egyszer. Talán majd egyszer.... Addig is őrizgetem, tudom, hogy nálam jó helyen van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése