2013. november 13., szerda

A pince mélyéről.... 2. rész

Erről az asztalkáról már régebben írtam, amikor szó volt arról, hogy milyen állapotban menekítettem ki a pincéből, és mentettem meg, nehogy tüzifaként végezze...

Előzmények: itt.

A kiindulási állapot ez volt, 2012. augusztus 21-én:



Festék leszedve, asztal megcsiszolva nagyon sokáig pihent ilyen állapotban:



 Az asztal kerete alatt lévő díszítés nagyon rozoga állapotban volt. Egyszerűen mondva, úgy hullott szét, ahogy hozzáértem. De mivel annak idején pont ez a része volt az, ami miatt úgy döntöttem megmentem, nagy türelemjáték következett. Faragasztó, és hajrá!
A ragasztást jól össze kellett szorítani, ezért apukám műhelyéből megkaptam a szorítóit, és egy asztalos ismerőstől továbbiakat. 





Nagyon sokáig állt ilyen állapotban. Azért is, hogy jol összefogja és azért is, mert nem találtam ki, hogy mivel szorítsam össze a keretet. Végül vettem ilyen csomagleszorító "hogyishívjákot" - kötelet, amivel nem a legszakszerűbben, de meg lehetett oldani a feladatot.



Következő lépésként igyekeztem minden hibát kijavítani. Nagyon sokat gletteltem, és csiszoltam, majd újra gletteltem, újracsiszoltam. 80-as és 100-as csiszolóvásznat használtam, ez általában van itthon, és a legtöbb munkánál elég is. 

A festés is több lépésben készült el, több hétvége ráment. Rétegek között is csiszoltam, javítottam, ha valami nem tetszett, visszacsiszoltam, ezért is lett ennyi réteg, és azért is, mert univerzális akril festéket használtam, ami egyben alapozó is, és fedőréteg is. 4 réteg után lettem elégedett az eredménnyel.

A kezdetektől számítva, egy évvel később 2013.aug. 24-én még mindig csak itt tartottam:



És ekkor jutottam el oda, hogy ki kellett találnom, miből legyen az asztallap.  És akkor találtam ezeket:


AZ asztallap elkészítését, asztalosra bíztam. Összecsiszolta, csapolta, és azt kértem, hogy a szélét készítse félgömbölyűre.
Mondanom sem kell, mennyire örültem, amikor megkaptam.


Sokat nem is gondolkodtam mivel kenjem le, nem akartam fényes lazúros lakkos felületet, maradtam a matt verziónál. Vettem egy pácot, nem kell semmivel sem higítani, alkoholos, miután lekentem vele a felületet az alkohol elillant és ilyen szép felületet kaptam. Ezt magamtól soha nem találtam volna ki, de "Jancsi"-tól kaptam az ötletet, aki a helyi festékboltban dolgozik, és bíztam benne :)



Amikor már itthon volt az asztal, az élekbe kicsit vizes csiszolóvászonnal belecsiszoltam, így nem lett olyan nagyon sterilen fehér, és egyébként is szeretem, ha az ilyen jellegű bútorok picit kopottasak. De csak nagyon kicsit.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése